Seite 168 [168]
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye e 167
gükről. Az első mesrutiyet történészei ugyanakkor helyesen állítják, hogy
ebben a vitában nem csak a szolgalelkűség motiválta a keresztények beszédeit.
Ugyan a sorok között tisztán kivehető a félelem, hozzászólásaikban egy igen
őszinte és mélyen átélt oszmanizmus nyilvánul meg, illetve ragaszkodás az osz¬
mán államhoz, amit nem kellene csak úgy figyelmen kívül hagyni a történelmi
vizsgálatokban. Hozzáállásukban inkább politikai realizmus mutatkozik, mely
saját közösségeik helyzetére és politikai lehetőségeire vezethető vissza.
Az április 25-én megnyilvánuló keresztény képviselők olyan közösségekhez
tartoztak, melyek számára egy független állam, vagyis a görög vagy bolgár példa
szerinti leválás az Oszmán Birodalomról, vélhetően orosz vagy európai segítség¬
gel, egyszerűen nem jelentett reális alternatívát. Közösségeik, legyen szó arab
vagy örmény keresztényekről, túlságosan szétszórtan éltek, és nem alkottak eléggé
homogén csoportot régiójukban, így nem is gondolhattak komolyan arra, hogy
nemzetállamként elhatároljanak maguknak egy területi egységet. Ez a helyzet
még inkább rákényszerítette őket, hogy az Oszmán Birodalom reformjaitól
várják azt, hogy közösségük biztonságban és egyenjogúságban éljen, és hogy
lehetőségük legyen a közügyekben való részvételre. Annál is inkább ez volt a
helyzet, mivel az örmények — mint a legproblémásabb, keleti határvidék lakosai
— teljes egészében hozzájárultak az oszmán reformfolyamathoz, amennyire erre
lehetőségük volt, és azzal a kéréssel fordultak az államhoz, hogy továbbra is
ténylegesen és hatékonyan biztosítsa a közrendet és a közbiztonságot az összes
alattvalója számára. Hűségesek voltak az oszmán állam iránt, és egyfajta kétség¬
gel, sőt elutasítással viszonyultak az orosz uralom iránt. Az Oszmán Birodalom¬
ban élő örmények figyelmesen követték a sokszoros elnyomást, melynek a
nem-ortodox keresztények Oroszországban voltak kiszolgáltatva — világosan
382 Két ilyen nyilatkozatot tettek, az elsőt az edirnei Karamihaloslu Yorgi, a szófiai Misho
Todori és Samakovlu [sic!] Zahari, a tunai Istefanaki és Dimitraki és a selaniki Dimitri írták
alá. A második a szerb képviselők nyilatkozata, de szerepel rajta egy trabzoni görög képviselő
aláírása, egy sivasi örményé (Hagop Shahinian) és egy szír keresztényé (Nawfal) is; Us:
Medlis-i Mebusan. 172-173. o.
38 Devereux: The First Constitutional Period. 217. 0.; Karal, Enver Ziya (1982): Non-Muslim
Representatives in the First Constitutional Assembly. In Braude, Benjamin; Lewis, Ber¬
nard (szerk.): Christians and Jews in the Ottoman Empire, New York / London. ı. kötet,
387—400. o., különösen 397. o.