Seite 146 [146]
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye « 145
Sok esetben úgy tűnik, hogy gazdagság, hírnév és közhivatal kölcsönösen
feltételezték egymást. Látszólag rendszerint nem azok kaptak közhivatalt és
tiszteletbeli pozíciót — az örmény közösségben vagy az oszmán szerveknél -, akik
kimagasló képesítéssel vagy szakmai tapasztalattal rendelkeztek, hanem azok,
akiknek sok pénzük volt; a gazdagok közül is inkább azok, akik köztudottan
nagylelkű adományokkal támogattak karitatív intézményeket." Könnyen elkép¬
zelhető, hogy a parlamenti mandátumot egyik családtag ruházta át a másikra.
Mindenesetre amikor 1908-ban újra megnyitották az oszmán parlamentet, újfent
Melkon Donelian képviselte Ankara tartományt, és az a Sdepan Sbartalian
(Istepan Spartalian) képviselte Aydin vilajetet, aki Hagop Sbartalian — 1877-ben
kepviselö - fia volt.*? Donelian esetében ugyanakkor még meg kell vizsgalni,
hogy milyen kapcsolat áll fenn közte és névrokona között, aki ugyanarról a hely¬
ről származott, mint ő, és aki az első mesrutiyetben részt vett.
Volt még egy közös jellemvonása az örmény parlamenti képviselőknek, még¬
pedig az igen jó oszmán-török nyelvismeret. Ez a tudás arra enged következtetni,
hogy legalábbis az örmény elitek nagymértékben integrálódtak az oszmán tár¬
sadalomba, de elképzelhető, hogy az egész örmény közösség is. Az örmény kép¬
viselőkről szóló leírásokban gyakran kiemelik, hogy szinte tökéletesen beszélték
a hivatalos oszmán államnyelvet.?" Sok alkalommal pedig akkor vált nyilvánva¬
lóvá nyelvtudásuk, amikor aktívan részt vettek a parlamenti vitákon, és ott fel¬
328 Ld. pl. Sdepan Sbartalian nekrológját itt: Hayrenik (Isztambul), 1918. augusztus Ir. Álta¬
lánosságban szembetűnik, hogy életrajzi vázlatokban vagy nekrológokban mennyire kieme¬
lik azt, ha a vezető személyiségek adományaikkal karitatív intézményeket támogattak.
A médiában lezajlott vita arról, hogy Sbartaliant az isztambuli Örmény Kórház létesítmé¬
nyén belül temessék-e el, sokat elárul arról, hogy a nagyvonalú adományokat elvárták és
kifejezetten kérték, válaszul a közösségen belüli tiszteletért és hírnévért (Hayrenik, 1918.
augusztus I5., 1918. augusztus 18., 1918. augusztus 19.).
29 Utóbbiról vö. a rövid bejegyzést itt: Türk Parlamento Tarihi, 2. kötet, 259. o.
»° Ld. pl. Masis, 1877. märcius 24. Ältalänossägban meg kell emliteni ebben az összefüg¬
gesben, hogy az Oszmán Birodalom nem-török népességei közül az örmények és a zsidók
kôrében volt a legelérehaladottabb a nyelvi asszimilacié. V6. Somel, Selcuk Aksin (2001):
The Modernization of Public Education in the Ottoman Empire 1839-1908, Leiden, Brill, 129.
0.; Findley, Carter V.: The Acid Test of Ottomanism: The Acceptance of Non-Muslims in
the Late Ottoman Bureaucracy. In: Christians and Jews in the Ottoman Empire. 2. kötet.
339-368. o., itt: 350. o.; Faroghi, Suraiya (2000): Geschichte des Osmanischen Reiches,
München, 107-108. o.