Oldal 146 [146]
OCR
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye « 145 Sok esetben úgy tűnik, hogy gazdagság, hírnév és közhivatal kölcsönösen feltételezték egymást. Látszólag rendszerint nem azok kaptak közhivatalt és tiszteletbeli pozíciót — az örmény közösségben vagy az oszmán szerveknél -, akik kimagasló képesítéssel vagy szakmai tapasztalattal rendelkeztek, hanem azok, akiknek sok pénzük volt; a gazdagok közül is inkább azok, akik köztudottan nagylelkű adományokkal támogattak karitatív intézményeket." Könnyen elképzelhető, hogy a parlamenti mandátumot egyik családtag ruházta át a másikra. Mindenesetre amikor 1908-ban újra megnyitották az oszmán parlamentet, újfent Melkon Donelian képviselte Ankara tartományt, és az a Sdepan Sbartalian (Istepan Spartalian) képviselte Aydin vilajetet, aki Hagop Sbartalian — 1877-ben kepviselö - fia volt.*? Donelian esetében ugyanakkor még meg kell vizsgalni, hogy milyen kapcsolat áll fenn közte és névrokona között, aki ugyanarról a helyről származott, mint ő, és aki az első mesrutiyetben részt vett. Volt még egy közös jellemvonása az örmény parlamenti képviselőknek, mégpedig az igen jó oszmán-török nyelvismeret. Ez a tudás arra enged következtetni, hogy legalábbis az örmény elitek nagymértékben integrálódtak az oszmán társadalomba, de elképzelhető, hogy az egész örmény közösség is. Az örmény képviselőkről szóló leírásokban gyakran kiemelik, hogy szinte tökéletesen beszélték a hivatalos oszmán államnyelvet.?" Sok alkalommal pedig akkor vált nyilvánvalóvá nyelvtudásuk, amikor aktívan részt vettek a parlamenti vitákon, és ott fel328 Ld. pl. Sdepan Sbartalian nekrológját itt: Hayrenik (Isztambul), 1918. augusztus Ir. Általánosságban szembetűnik, hogy életrajzi vázlatokban vagy nekrológokban mennyire kiemelik azt, ha a vezető személyiségek adományaikkal karitatív intézményeket támogattak. A médiában lezajlott vita arról, hogy Sbartaliant az isztambuli Örmény Kórház létesítményén belül temessék-e el, sokat elárul arról, hogy a nagyvonalú adományokat elvárták és kifejezetten kérték, válaszul a közösségen belüli tiszteletért és hírnévért (Hayrenik, 1918. augusztus I5., 1918. augusztus 18., 1918. augusztus 19.). 29 Utóbbiról vö. a rövid bejegyzést itt: Türk Parlamento Tarihi, 2. kötet, 259. o. »° Ld. pl. Masis, 1877. märcius 24. Ältalänossägban meg kell emliteni ebben az összefüggesben, hogy az Oszmán Birodalom nem-török népességei közül az örmények és a zsidók kôrében volt a legelérehaladottabb a nyelvi asszimilacié. V6. Somel, Selcuk Aksin (2001): The Modernization of Public Education in the Ottoman Empire 1839-1908, Leiden, Brill, 129. 0.; Findley, Carter V.: The Acid Test of Ottomanism: The Acceptance of Non-Muslims in the Late Ottoman Bureaucracy. In: Christians and Jews in the Ottoman Empire. 2. kötet. 339-368. o., itt: 350. o.; Faroghi, Suraiya (2000): Geschichte des Osmanischen Reiches, München, 107-108. o.
