Nyilvánosság, megrendezés, játék a médiával — az isztambuli per mindkét
érintettje, Gülizar és Musza bej is tudatosan élt ezekkel az eszközökkel. Az eljá¬
rás nagyon elhúzódott, ami szegény mezőgazdákra, akik tanúként elkísérték
Gülizart, és Isztambulban tömegszálláson lettek elhelyezve, mérhetetlen pénz¬
ügyi terheket rótt; költségük enyhítésére Gülizar képével képeslapokat nyom¬
tattak és árultak. Ezek a lapok Gülizart ártatlan lányként ábrázolják, egyszerű
népi öltözetben, összekulcsolt kezekkel, nyakában az erzurumi konzul kereszt¬
jével. A kép túloldalán Gülizar története olvasható, létezett örmény és angol
verzió is belőle. Musza bej is portrét készíttetett magáról egy fényképésszel. Fel¬
vette ehhez a kurd törzsi vezetők hagyományos, tájjellegű öltözetét, a legdrágább
kivitelben. Képaláírásként ez szerepelt: , noble kurde?.5t
Közvetlenül az örmények ellen elkövetett népirtás után megkezdődött a
Gülizar-motívum irodalmi feldolgozása. A híres Általános Kalendárium, mely
az 1916 és 1920 közötti években jelent meg, első kiadásában egy ígéretes ifjú
írógeneráció tagjairól közölt bemutató portrét; ők újra felvirágoztathatták volna
a modern nyugati örmény irodalmat, melyet ehelyett csírájában elpusztítottak.
A portrésorozat mellett megtalálható Gülizar és Musza bej története is.?5 1919¬
ben a híres újságíró és történész, Arshag Alboyadjian, Gülizar elbeszélése alap¬
ján megjelentetett egy hosszabb, folytatásos regényt a Jamanagban, a nagy
isztambuli örmény napilapban." 1946-ban pedig Gülizar lánya, Armenouhi
kiadatta édesanyja visszaemlékezéseit, mégpedig annak személyes elmondása
alapján. Armenouhi Párizsban énekesnőként és versmondóként vált ismertté.
Dalrepertoárjához tartozott , Goulo panasza? is, ezt mind a mai napig éneklik.
És Gülizar visszaemlékezései is népszerűek még. Francia fordításban két kiadást
is megért, az előszavát Armenouhi fia és lánya írták, azaz Gülizar unokái —
mindketten Párizsban élnek, történészek. A francia kiadás után a könyv törö¬
kül is megjelent.*”