OCR
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 99 kezett a muszlim népesség megfelelő mértékű mozgósítása az örmények lemészárlásához. A , népharag", melyet II. Abdul-Hamid szított, immár érzékelhető és irányítható volt, hiszen ezt megelőzően a félelemkeltés politikája kellőképpen hosszan előkészítette a terepet, hogy a népharag létrejöhessen és fokozódjon."" Az európai hatalmak megosztottsága és határozatlansága vélhetően csak felerősítette a halogató, döntéseket nem hozó, lebegtető hamidi stratégiának a hatását, mely ugyan meghosszabbította az Oszmán Birodalom élettartamát néhány évtizeddel, ugyanakkor nemcsak hogy nem oldotta meg a fennálló feszültségeket és konfliktusokat, hanem hatványozottan elmélyítette azokat. Az állandó bizonytalanság és félelemérzet keltése ebben a helyzetben két olyan eszköz volt, melyet az oszmán politika rendszerint alkalmazott a keleti határrégiókban. Az erőszak térnyerése Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a határrégiók fogalma azért olyan fontos, mert összehasonlításokat is lehetővé tesz. Az összehasonlítás révén nagyobb összefüggésben tudjuk összevetni különböző regionális esettanulmányok eredményeit. Az összehasonlítás lehetővé teszi az általános és az egyedi közötti megkülönböztetést. Egyrészt adottak a központi állami ellenőrzés általános struktúrái, melyek különböző terekben állnak fenn, továbbá a periferiális területeken különféle lehetőségek adottak a tömeges erőszakra. Másrészt pedig adott az Oszmán Birodalom kormányának sajátos eljárásmódja, ahogyan az elmúlt évtizedekben a központi állam gyenge pontjait kezelte. A birodalom kései korszakában épp Kelet-A natólia határrégióiban számított bevett gyakorlatnak, hogy az oszmán kormányok felaprózták hatalmukat, melyet helyi szereplőkre delegáltak. Ezek a helyi szereplők messzemenőkig ki tudták vonni magukat a tényleges ellenőrzés alól, és tetteikért nem vonták őket következetesen felelősségre. Ily módon az oszmán központi kormányok előtt új terek nyíltak meg az erőszakra. Genocide. From Prejudice to Racist Nationalism. In Hovannisian, Richard G. (szerk.): Remembrance and Dental: The Case of the Armenian Genocide, Detroit, 23-49. 0. 5 Vô. Akçam: Armenien und der Volkermord. 22. o., az ifjoszmanok figyelmeztetései a muszlim erőszakra és vérontásra, egyenlő jogokat életbe léptető reformok esetén.