Oldal 100 [100]
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 99
kezett a muszlim népesség megfelelő mértékű mozgósítása az örmények lemé¬
szárlásához. A , népharag", melyet II. Abdul-Hamid szított, immár érzékelhető
és irányítható volt, hiszen ezt megelőzően a félelemkeltés politikája kellőképpen
hosszan előkészítette a terepet, hogy a népharag létrejöhessen és fokozódjon.""
Az európai hatalmak megosztottsága és határozatlansága vélhetően csak
felerősítette a halogató, döntéseket nem hozó, lebegtető hamidi stratégiának a
hatását, mely ugyan meghosszabbította az Oszmán Birodalom élettartamát
néhány évtizeddel, ugyanakkor nemcsak hogy nem oldotta meg a fennálló
feszültségeket és konfliktusokat, hanem hatványozottan elmélyítette azokat.
Az állandó bizonytalanság és félelemérzet keltése ebben a helyzetben két olyan
eszköz volt, melyet az oszmán politika rendszerint alkalmazott a keleti határ¬
régiókban.
Az erőszak térnyerése
Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a határrégiók fogalma azért olyan fontos,
mert összehasonlításokat is lehetővé tesz. Az összehasonlítás révén nagyobb
összefüggésben tudjuk összevetni különböző regionális esettanulmányok ered¬
ményeit. Az összehasonlítás lehetővé teszi az általános és az egyedi közötti meg¬
különböztetést. Egyrészt adottak a központi állami ellenőrzés általános struk¬
túrái, melyek különböző terekben állnak fenn, továbbá a periferiális területeken
különféle lehetőségek adottak a tömeges erőszakra. Másrészt pedig adott az
Oszmán Birodalom kormányának sajátos eljárásmódja, ahogyan az elmúlt évti¬
zedekben a központi állam gyenge pontjait kezelte. A birodalom kései korsza¬
kában épp Kelet-A natólia határrégióiban számított bevett gyakorlatnak, hogy
az oszmán kormányok felaprózták hatalmukat, melyet helyi szereplőkre dele¬
gáltak. Ezek a helyi szereplők messzemenőkig ki tudták vonni magukat a tény¬
leges ellenőrzés alól, és tetteikért nem vonták őket következetesen felelősségre.
Ily módon az oszmán központi kormányok előtt új terek nyíltak meg az erőszakra.
Genocide. From Prejudice to Racist Nationalism. In Hovannisian, Richard G. (szerk.):
Remembrance and Dental: The Case of the Armenian Genocide, Detroit, 23-49. 0.
5 Vô. Akçam: Armenien und der Volkermord. 22. o., az ifjoszmanok figyelmeztetései a
muszlim erőszakra és vérontásra, egyenlő jogokat életbe léptető reformok esetén.