Oldal 80 [80]
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 79
Megint más esetekben a reform kezdeményezői úgy próbálták elkerülni a konflik¬
tust, hogy egyszerűen meghagyták a régi struktúrákat és berendezkedéseket,
mellettük pedig létrehoztak új, párhuzamos intézményeket.?7
Ezeknek a reformstratégiáknak az lett az egyik következménye, hogy sok
reformot a megvalósítás szintjén részben vissza kellett vonni." Egy másik követ¬
kezmény pedig az volt, hogy a régi eliteknek nem kellett lemondaniuk hatalmi
pozíciójukról és érdekszféráikról, hanem megtarthatták, sőt részben ki is épít¬
hették azokat, csak immár megváltozott körülmények mellett. Ez különösen
érvényes volt a tartományi notabilitásokra. Ahhoz, hogy a központi kormány a
tartományokban keresztülvihessen állami intézkedéseket, szükséges volt a helyi
vezetők és méltóságok közvetítése. Így hát a helyi vezetőknek a reformok során
paradox módon erősödött a pozíciójuk, noha a modernizációs folyamat egyik
elsődleges célja tulajdonképpen az lett volna, hogy a helyi közvetítőket kiiktas¬
sak, és a központi állam közvetlen ellenőrzése alá kerüljenek az egyes alattvalók."
A notabilitások pozíciójához hasonlóan a vallási közösségek (milletek) struktú¬
rái is erősödtek, szintén a 19. századi reformok során, pedig a reformoknak meg
kellett volna szüntetniük a milleteket, hiszen azok csoportos jogokat képviseltek
és kezeltek.""
Az egyre inkább áttekinthetetlenné váló hálózatban fennmaradtak egymás
mellett régi és új elitek, továbbá konkurens háztartások is, mint rivális csoportok,
melyek a hagyományos és modern struktúrákban, intézményekben és testületek¬
ben hatalmi bázist tudtak kiépíteni, illetve megőrizni. Nem ritkán — még egzisz¬
tenciális válság idején is — akonkuráló pártok, illetve háztartások egyéni érdekei
elsőbbséget élveztek az oszmán államhoz való tartozással és a birodalmi összetar¬
#7 Davison: Arr. ,tangimat”, 202. o.; az iskolarendszer példájáról, vö. Somel, Selcuk A.
(2001): The Modernization of Public Education in the Ottoman Empire 1839-1908, Leiden,
különösen az I. fejezet.
88 V6. Davison: Art. , tanzgimat", 202. o.; a részben visszavont, teljesítményen alapuló elő¬
léptetésről a katonatisztek számára, vö. Levy: Tbe Officer Corps in Sultan Mabmud IIs5 New
Ottoman Army. 30-31. 0.
89 Hourani, Albert (1993): Ottoman Reform and the Politics of Notables. In ué. (szerk.):
The Modern Middle East: A Reader, London / New York, 83-109. o.
40 Vö. Davison: Art. „tanzimat”. 202. 0.