Seite 73 [73]
72 s ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
4.9
jelentette a , keleti kérdés? kezdetét, vagyis a hosszú 19. század európai külpoli¬
tikájának azt az alapproblémáját, hogy miként kell kezelni a szétesőben lévő
Oszmán Birodalmat, mely belsőleg is meggyengült, és így veszélyt jelentett az
európai békerendszer számára."
Afrika és Ázsia gyarmatosításának előrehaladtával az európai nagyhatalmak
igyekeztek fenntartani a fennálló hatalmi egyensúlyt, és ezzel együtt a békét is.
Amikor valamelyik nagyhatalom új gyarmatot szerzett, akkor kárpótlásként a
világ másik részén engedett bizonyos területi igényeknek. A gyarmatbirodalmak
területfelosztási koncepciója nem érintette a még mindig óriási terjedelmű Osz¬
mán Birodalmat, hiszen Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia közvet¬
len szomszédságában volt, ami megakadályozta, hogy összeurópai megegyezés
szülessen az oszmán terület feldarabolásáról." Így tehát Nagy-Britanniának,
Franciaországnak, Oroszországnak, az Osztrák-Magyar Monarchiának, Német¬
országnak és végül Olaszországnak is garantálnia kellett — saját érdekükben — az
Oszmán Birodalom fennmaradását, meg kellett akadályozniuk a szétesését, a
helyzetét stabilizálniuk kellett, mégpedig modernizáló reformok határozott
követelésével, szükség esetén pedig készen álltak a beavatkozásra. Az európai
nagyhatalmak ily módon az oszmán belpolitika aktív szereplőivé avanzsáltak.
Viszonyulásuk az oszmán államhoz ennél is ambivalensebb volt, hiszen mind¬
emellett igyekeztek közvetett eszközökkel behálózni a birodalmat, és konku¬
rensként jelentek meg, amikor a régióban minél nagyobb befolyásra próbáltak
szert tenni. Erre nemcsak gazdasági szerződések megkötése vagy tanácsadók
kiküldése révén volt lehetőség — utóbbiakat a hadi, tengerészeti, rendőrségi, az
oktatási vagy közigazgatási reform végett küldték -, hanem az oszmán keresz¬
20 Bevezetésként az , orientális kérdéshez" vö. Yapp, Malcolm E. (1987): The Making of the
Modern Near East 1792-1923, London / New Yotk, 47-96. o., különösen 70—72. o. a
Muhammad Ali-krizisröl; Anderson, Matthew Smith (1966): The Eastern Question 1774¬
1923, London, 77-109. o.
™ TY. Katalin orosz cárnő délre irányuló terjeszkedése óta mindig voltak próbálkozások az
Oszmán Birodalom felosztására. Az 1895-ös brit felosztási javaslatról, mellyel nyomást akar¬
tak gyakorolni az Oszmán Birodalomra, de melyet egyébként a többi hatalom nem támo¬
gatott, vö. Georgeon, Francois (2003): Abdülbamid II., Paris, 290—291. o.; az európai hatal¬
mak érdekeltségéről az egységes oszmán piacot illetően Id. Ouataert, Donald (1994): The
Age of Reforms, 1812-1914. In Inalcık, Halil; Quataert, Donald (szerk.): An Economic and
Social History of the Ottoman Empire. 1300-1914, Cambridge, 759-943. 0., itt: 761-762. o.