Oldal 32 [32]
2. Oszmán-örmények: remények és veszélyek között » 31
tettek bennük. Ugyanakkor a népesség döntő többsége számára ez félelemmel
teli időszak volt, mely zavargásokkal és — a háború következményeként — növekvő
bizonytalansággal és erőszakos atrocitásokkal párosult, melyek leginkább az
örmény tartományokban voltak érezhetők. A kivándorlás, de leginkább a biro¬
dalmon belüli elvándorlás és az ezzel járó elvárosiasodás a 19. századi Oszmán
Birodalomban élő örmények körében ismét jelentősen megerősödött.
Remények és veszélyek
Az Oszmán Birodalom kései időszakában az örmények remények és veszélyek
okozta feszültségek között éltek. A nagyszámú hétköznapi túlkapások megvál¬
toztatták az Örmény-felföld népességi struktúráját. A háborús pusztítás mene¬
külési hullámokat eredményezett, a földek megműveletlenül maradtak, a termés
tönkrement, mindez helyenként több évig tartó éhínséget is okozott, leginkább
az utolsó, 1877—78-as török-orosz háborút követően. A letelepedett földművesek
helyzetének bizonytalansága csak fokozódott, amikor a területeiket nomád vagy
félig nomád törzsek támadták meg, akiknek a túlkapásai felett gyakran szemet
is hunytak. Egész falusi közösségek szegényedtek így el. Nem csak termésben,
jószágban vagy a termőföldben érte őket veszteség, gyakran lehetett hallani
fiatal nők elrablásáról is.
Számtalan konzuli jelentésben" említésre kerülnek azok a védtelen asszonyok
és gyermekeik, akiknek a férjeik a nagyváros új, nincstelen rétegének a vándor¬
munkásaihoz (bantukbd) tartoztak, vagy pedig támadásoknak és vegül az 1894¬
96-os mészárlásoknak estek áldozatul. Az elrabolt lányok sorsa ugyanúgy bevonult
az irodalom soraiba, mint ahogy az örmények kollektív emlékezetébe." Sok föld¬
5 "Több európai kormány is kiadta ezeknek a konzuli jelentéseknek a gyűjteményét, így
jelentek meg pl. az angol Kék Könyvek (Blue Books). Ezek közül az 1916-os arról vált híressé,
hogy az első világháború alatt elkövetett örmény népirtást dokumentálta; a bantukhdokról
vö. Riedler, Florian (2011): Armenian Labour Migration to Istanbul and the Migration
Crisis of the 1890s. In Freitag, Ulrike et al. (szerk.): The City in the Ottoman Empire. Mig¬
ration and the Making of Urban Modernity, London, 160-176. o.
7 Az egyik legnépszerűbb szerző Raffi (Hagop Melik Hagopian) volt, regényei közül
leginkább A bolond (Khente) vált ismertté, melyet több európai nyelvre is lefordítottak, így
angolra: Raffi, The Fool, ford. Donald Abcarian, 2000.