Oldal 30 [30]
OCR
2. Oszmán-örmények: remények és veszélyek között Örményország jelentős része a kora 16. század óta az Oszmán Birodalomhoz tartozott. A 19. század végén, II. Abdul-Hamid szultán uralkodása alatt, pontosabban 1894-—1896 között, birodalomszerte vérengzések sújtották az örményeket, akik aztán az első világháború alatt népirtás áldozataivá lettek. Az itt következő részben meg szeretnénk mutatni, hogyan éltek az örmények az Oszmán Birodalomban a katasztrófa előtti időszakban, hogyan illeszkedtek be az oszmán államba és társadalomba, és milyen szerepet játszottak ezekben. Mindemellett néhány példával szemléltetni fogjuk, hogy a 19. század folyamán milyen tényezők vezettek az örményekkel szembeni növekvő erőszakhoz, mely végül az Oszmán Birodalomban élő örmények megsemmisítésébe torkollt. Ez a megközelítés még viszonylag új a történelmi kutatásokban (nem kizárólag a népirtás áll a vizsgálatok középpontjában, hanem az örmény hétköznapok és az örmény hagyaték), továbbá rávilágít arra, hogy a 19. századbeli fejlemények nem vezettek szükségszerűen az örmény népirtáshoz; másképp fogalmazva, nem csak úgy lehet az örmény történelmet leírni, hogy annak kiindulási pontja — vagy éppen végpontja — az örmény genocídium. Az általunk használt megközelítés fontosnak tartja, hogy rávilágítson az Oszmán Birodalomban elkövetett örmény népirtás oszmán hátterére, ennek értelmében pedig bemutatja, hogy a fővárosban és a tartományokban élő örményeknek milyen szerteágazó kapcsolatrendszerük, milyen cselekvési alternatíváik voltak, és milyen helyi sajátosságok befolyásolták őket.
