Az Oszmán Birodalom történetét világszerte sok egyetemen kutatják és tanítják.
Ebben a történetírásban az örményeknek alig szorítanak helyet, pedig az oszmán
uralom alatt töltött fél évezred alatt olyan mértékben vettek részt az oszmán
társadalom különféle szintjein és területein — legyen szó magánéletről vagy mun¬
káról -, hogy elválaszthatatlanul összefonódtak vele. Amikor 1923-ban az Osz¬
mán Birodalom szétesett, a birodalom romjain létrejött Törökország, mint
győzedelmes nemzetállam. Török nacionalista szemszögből az Oszmán Biro¬
dalom ugyanis egy török birodalom volt.
A nacionalista leszűkítéstől eltekintve — amelyiket egy ideje már a törökor¬
szági történettudományban és a rokon tudományágakban is leváltja az újabb,
pluralista irányultságú megközelítés -, az idegennyelv-ismeret jelenti a fő kihí¬
vást a Törökországon kívüli, európai és amerikai kutatás számára. A nyelvis¬
meret szabja meg továbbá a kutatások tartalmi és szakmai keretét. Ez annyit
jelent, hogy az Oszmán Birodalom kutatása rendszerint a turkológiához tarto¬
zik. Ennek megfelelően a török nyelvű források az iránymutatók — legyen szó
oszmán levéltári anyagokról vagy másfajta írott forrásról. Mivel tehát pragma¬
tikus szempontok vezérlik a történeti források kiválasztását az oszmanisztikán
belül, így ezekben a kutatásokban elsősorban az oszmán központi államhatalom
és a török-muzulmán vezető réteg nézőpontja érvényesül. A társadalom- és
gazdaságtörténeten belül vannak arra irányuló erőfeszítések, hogy az oszmán