Page 20 [20]
Bevezetés e 19
melyeket az ifjútörök kormányképviselők döntéseihez és álláspontjaihoz viszo¬
nyítunk. A nyolcadik fejezet (Sasun: egy örmény hegyi erőd mítosza) végezetül
egy örmény nemzeti eposzhoz fordul, a Sasuni Dávidhoz, hogy ezen a példán
keresztül mutassa be az örmény identitás alkotóelemeinek a kialakulását, későbbi
aktualizálásait és újraértelmezéseit. A kilencedik fejezetben (Családi arcképek:
képforrások a kései Oszmán Birodalom társadalomtörténetéhez) örmény családi
fényképeket vizsgálunk, hogy megmutassuk, milyen lehetőségeket rejt ez a gaz¬
dag forrásanyag a kései Oszmán Birodalom -— örményeken messze túlmutató —
társadalomtörténeti vizsgálatához. Ezzel az utolsó fejezettel bezárul a kör, és itt
reflektálunk a kezdeti gondolatfelvetésekre, kilátásba helyezve egy oszmán¬
örményekkel foglalkozó, nagyobb lélegzetvételű történetírást.
Ez a kilenc fejezet különböző szemszögekből és eltérő módszertani megköze¬
lítésekkel vázolja fel az Oszmán Birodalom örményeinek az életét. Az első fejezet
rávilágít a kontextuson alapuló örmény történetírás lehetőségeire. Az oszmán
provinciákban élt örmények helyzetét egyrészt sajátosan örmény nézőpontból
közelítjük meg, örmény történelmi forrásokra támaszkodva (2. fejezet), másrészt
ugyanezt a témát megvizsgáljuk az oszmán megyei közigazgatás szemszögéből is,
az oszmán állami levéltárban fellelhető források alapján (4. fejezet). A 6. fejezet¬
ben egyaránt használunk örmény és oszmán forrásokat. A makrotörténelmi
vizsgálatokat egy esettanulmány követi, mely módszertani megközelítésben
támaszkodik a mikrotörténelemre, a helytörténetre és az , összefonódó történe¬
lemre? (5. fejezet). A 7. fejezet a politikai eszmetörténet irányzatának megfelelően,
de a hangsúlyt a kontextualizálásra helyezve vizsgálja meg a témát. Végezetül egy
kis percepciótörténet és mentalitástörténet következik (8. fejezet), melyet törté¬
nelmi fényképek és egy új forrásállomány feltárási lehetőségeinek bemutatása zár
(9. fejezet). Jelen műnek mindemellett koherens az alapvető célkitűzése, hogy az
Oszmán Birodalomban élt örmény közösséget konzekvensen oszmán összefüg¬
gésbe helyezze, és tagjainak helyzetét, fejlődését, saját álláspontját és pozicioná¬
lását ugyanebben az összefüggésben értelmezze és értékelje.
Az egyes fejezetekben szereplő esettanulmányok szinte önmagukban is helyt¬
állnak, így formailag arra törekedtünk, hogy az egymással ugyan szorosan össze¬
függő fejezetek külön-külön is teljes értékű olvasmányélményt nyújtsanak, és
megértésükhöz ne legyen szükség a megelőző részek ismeretére. Ilyen szempont¬
ból a 4. fejezet kilóg a sorból, hiszen visszatérő viszonyítási pontként szolgál az