Page 17 [17]
IG " ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
ből jönnek létre, csupán egyike volt a lehetséges nézeteknek. Végül valóban a
nemzetállami modell bizonyult sikeresnek, és ez a modell érvényesült. A 19. szá¬
zadi és kora 20. századi oszmán történelemről ugyanakkor nem kapnánk teljes
képet, ha figyelmen kívül hagynánk vagy zárójelbe tennénk a többi elképzelést
és lehetőséget, melyek a nacionalizmus — ideértve a nacionalizmusnak azt a for¬
máját, mely tömeges erőszakot alkalmaz avégett, hogy etnikailag és vallásilag
homogén nemzetet hozzon létre — alternatívájaként szóba jöttek az Oszmán
Birodalomban és az örmény-kurd provinciákban, és melyeknek megvalósításá¬
ért egészen az első világháború kezdeti szakaszáig küzdöttek az érintettek.
Az oszmán történelem vizsgálatakor nem a nemzetállammá válást fogjuk
szem előtt tartani, elsősorban nem a nemzeti mozgalmak szereplőire és ellenzőire
fogunk összpontosítani. Ehelyett az oszmán történelmet , birodalmi" szemszög¬
ből közelítjük meg, tehát abból a birodalmi világrendből indulunk ki, mely az
első világháborúig fennállt. Komolyan vesszük ezt a világrendet és vele együtt
a plurális birodalmat mint államformát, mint az Oszmán Birodalom oly sok
politikai gondolkodójának, társadalmi és kulturális elitjének és egyszerű lakó¬
jának tájékozódási és azonosulási keretét. Ezáltal a vizsgálat hangsúlyt helyez a
különböző népcsoportok együttéléséből fakadó sokszínűségre, mely együttélés
ugyan nem volt konfliktusoktól mentes, de mindenesetre változatos volt. Ter¬
mészetesen erre a megközelítésre is árnyékot vet, hogy ismert a történet vége. Szó
sem lehet arról, hogy a teleológiai genocídium-narratívával szemben enyhítő¬
dicsőítő képet fessünk egy többetnikumú, többvallású, harmonikus társada¬
lomröl,* de fel szeretnénk hívni a figyelmet a provinciákban zajló sokszínű, valós
életre, illetve annak módjára, hogy miként lehetett a pluralitást regionálisan
nL
1 Vö. például Francois Georgeon kiváló és alapvető jelentőségű életrajzával II. Abdul¬
Hamid szultánról: Georgeon, Francois (2003): Abdulhamid II - le sultan calife, Paris).
Georgeon épp ennek a szultánnak az uralkodását (1876—1909) nevezi a nem-muszlim közös¬
ségek és legfőképp az örmények belle épogue-jának (boldog békeéveinek), ill. 4ge d or-jának
(aranykorának) (321—322. o., 445. o.) — ehhez a meglátáshoz csak úgy juthatott el, ha kizáró¬
lag a kisvárosi felső réteget tartotta szem előtt, akik előtt új lehetőségek és ambíciók nyíltak
meg, továbbá ha mindemellett figyelmen kívül hagyta a provinciákban fellépő növekvő
társadalmi feszültségeket és kulturális elbizonytalanodást, melyek erőszakos kitörésekhez,
majd pedig az 1895—96-os, országos méretű örménymészárláshoz vezettek; ez utóbbi több
százezer áldozatot követelt, és a falvakban pusztítást és nyomort eredményezett (ugyanak¬
kor Georgeon ezeket nem hagyja szó nélkül, vö. 285—295. o.).