Oldal 165 [165]
164 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
külváros ellentétével szinte minden örmény kolóniában találkozni. Ráadásul
ezek a falusias utcák sokszor vonalvezetésükben is elütnek a tervezett, illetve
erősen szabályozott örmény utcáktól. Az átlátható, szellős és lehetőség szerint
egyenes örmény utcákkal szemben a külvárosokban nincsenek széles főutcák,
pláne terek, a rövid és kanyargós utcák szinte véletlenszerűen érnek össze.
A városias maghoz kapcsolódó falusias övezetekkel természetesen más, nem
örmény településeken is találkozni. Itt azonban árnyalja a helyzetet, hogy ezek
a falusias településtartozékok eredetüket tekintve nem az urbánus maghoz,
hanem a pozícióját vesztett várhoz, kastélyhoz, illetve a székely településeknél
a patakparthoz igazodnak. Ily módon az (örmény) város és a (más nemzeti¬
ségű) falusias övezetek között nincsenek organikusan nőtt kapcsolatok, kiszé¬
lesedő utcatorkolatok, amelyeken át a kétféle település érintkezett volna egy¬
mással. Sokkal inkább jellemző, hogy valamely jelentéktelennek tűnő
mellékutca tölti be az összekötő kapocs szerepet, minden különösebb szerke¬
zeti átmenet nélkül. A kontrasztot csak erősítették azok a századfordulós
építkezések, amelyek akarva-akaratlanul éppen a találkozási pontokon való¬
sultak meg, mindenekelőtt a szamosújvári és az erzsébetvárosi gimnázium, de
végső soron ilyen szerepre kényszerült a csíkszépvízi katolikus (székely) temp¬
lom is. Ezek a grandiózus épületek, amelyek még az örmény központhoz
képest is túlméretezettek voltak, a falusias utcák felé átjárhatatlan falként
magasodnak.
A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a századfordulón néhol sike¬
rült szerves kapcsolatokat létrehozni a különféle státuszú városrészek között.
Gyergyószentmiklóson a vasútra vivő Kossuth Lajos utcában összenőtt a bel¬
város, a villanegyed és a földműves falu. Erzsébetvárosban az ortodox és a
református templom mellett új, a városmaghoz szervesen kapcsolódó város¬
rész formálódott. Szamosújváron mind a magyar, mind a román népesség
egyre nagyobb számban költözött be az örmény városmagba. A városképek¬
ben egyszerre megjelenő szegregáció és integráció híven fejezi ki a 20. század
elejének belső társadalmi mozgásait. A többségből egyre inkább kisebbséggé
(Erzsébetváros, Szamosújvár), illetve jelentős kisebbségből diaszpórává (Gyer¬
gyószentmiklós, Csíkszépvíz) zsugorodó örmények számára a beolvadás elke¬
rülhetetlennek tűnt. Az azonban korántsem volt lényegtelen, hogy az örmé¬
nyek a beolvasáduk után mely társadalmi osztályba kerülnek át. A magyar