Page 158 [158]
8. Örmény városképek + 157
kevésbé vagy egyáltalán nem jelenítették meg a környező tájat. Az örmény
metropoliszként emlegetett Szamosújváron ezzel szemben a város és a kör¬
nyező táj harmóniáját megjelenítő társadalmi sziluett rögzült a köztudatban.
8.2. Utcák és terek
Az örmény városok utcaképét mindenekelőtt két, látszólag egymásnak ellent¬
mondó vonás határozza meg. Az örmény utcakép egyfelől a helyi vernakuláris
építészet lenyomata, másfelől magába olvasztott városias, nemegyszer nagy¬
városias mintákat is. Legszembeötlőbb ez Szamosújváron, ahol a környékbeli
vidéki kúriaépítészet ötvöződött a kolozsvári, ausztriai és dél-csehországi mes¬
terek diszitémtivészetével. További alapvető sajátosság, hogy az örmény utcák
képét a hagyományos (középkori értelemben vett) városi polgárság ethosza
hozta létre, amely ethosz még a nemességet szerzett kereskedő elit városi palo¬
táira is kihatott. A 19. század elejére kialakult utcaképekben a közösségi épü¬
letek léptékükben, díszítettségükben alig tértek el a polgárházaktól, inkább
célszerűek, mint reprezentatívak. Kivételt egyedül a 18. század második felének
templomépítészete jelent, de ez is csak Erzsébetvárosban és Szamosújváron.
Ehhez képest a 19. század végének utcaképi változása új helyzetet teremtett
azzal, hogy átrendezte az arányokat. Az állami presztízsberuházások léptékük¬
ben nemcsak a korábbi barokk örökséget múlták felül, de elszakadtak a kora¬
beli magánerős építkezések léptékétől is.
Az örmény barokk örökség kapcsán látni kell, hogy sem Szamosújváron,
sem Erzsébetvárosban nem találni olyan intenzív beépítési szintet, amellyel
a középkori alapítású szabad királyi városokban találkozni (zárt, emeletes
utcasorok). Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az örmény városok vidékies meg¬
jelenésűek maradtak, ám ez nem jelenti azt, hogy falusiasak lettek volna. Az
1700-as évek új városaira általában jellemző volt a túlzsúfolt szerkezetek tuda¬
tos feloldása." Az oldalhatáron álló beépítési mód tökéletesen megfelelt
ennek az igénynek. A széles udvaron volt elég hely a rakodáshoz, így az utcá¬
kon kisebb volt a zsúfoltság. A köztereken az árusítást is tiltották. Mindez
persze a közterek (főként a főtér) vásártérként való megőrzését szolgálta. A 18.
36 Mumford, Lewis: i. m. 310.