Page 156 [156]
8. Ormény vérosképek + 155
kok felépítésével a városkép arányai a főtér közvetlen közelében jelentősen
átalakultak.
Ezzel szemben a város déli végére helyezett, méretében sokkal jelentősebb
lakótelep zöldmezős beruházásként valósult meg. Szerepe az örmény városkép
tekintetében azonban nem jelentéktelen, mivel a folyó felől feltárulkozó lát¬
ványban - ellentétben Erzsébetvárossal — az örmény elem már nem jelentős,
holott a századfordulón még az volt.
Rátérve a belső részekre elmondható, hogy a két szabad királyi városban
a központokban álló hatalmas templomok, illetve a körülöttük csoportosuló
polgárházak olyan kulturális szimbólumok, amelyek a modern, részben vagy
teljesen az örménység nélkül zajló átalakulások közepette is meg tudták tartani
vezető szerepüket a városképben. Más a helyzet Gyergyószentmiklóson és
Csíkszépvízen, amelyek látképében már a huszadik század elején sem volt
domináns az örmény kolónia temploma. Csíkszépvízen a központban ugyan
zömmel örmény kereskedők és tisztviselők laktak, de a főutcát ( Piac szer)
koronázó templom a székelyeké volt. Hasonló ez a városképi keveredés Gyer¬
gyószentmiklóséhoz, ahol az örmény kulturális örökséget hordozó kereske¬
dőházak a római katolikus templomot veszik körbe. Ám míg Gyergyószent¬
miklöson mindez a szekely-örmeny elit 19. szäzad eleji összeolvadását fejezi ki,
Csíkszépvízen inkább hatalmi rivalizálás érhető tetten.
Még inkább szembeötlő azonban a különbség, ha a társadalmilag létreho¬
zott sziluetteket vetjük össze. A századfordulón készült képeslapok Gyergyó¬
szentmiklóst városként igyekeznek ábrázolni. A piactérről feltárulkozó utca¬
képet részesítik előnyben, ritka, hogy a háttérben feltűnnek a környező hegyek.
Az urbanizálódó Gyergyószentmiklós igyekezett eltakarni táji környezetét.
Pedig a város mellett ezer méter fölé emelkedő Csobot-hegyen álló, 18. századi
Szent Anna-ikerkápolna (az egyik római katolikus, a másik örmény katolikus)
akár szimbóluma is lehetett volna a városnak.?5 Gyergyószentmiklóson azon¬
ban a városképet és a tájképet külön kategóriaként kezelték. Az egyik a min¬
dennapok fejlődését fejezte ki, a másik a formálódó kirándulókultúrát a Gyil¬
kos-tóval és a Békási-szorossal. Csíkszépvízen ezzel szemben éppen a táj
falusias harmóniája az, ami a fényképészeket megfogta. Természetesen itt sem
35 Idővel meg is találja helyét a városi látképekben, főként Vákár Tibor építésznek, grafikusnak
köszönhetően, de ez már a huszadik század második feléhez köthető. Vákár Tibor (2008): Elpattant
láncszem, Budapest.