Seite 116 [116]
6. A településszerkezet + IIS
Az iménti helyzetet tovább árnyalja, hogy ha volt is jelentős városnöveke¬
dés a peremövezetek irányába, mint pl. Gyergyószentmiklóson, az kevésbé az
örmény városmag, mint inkább a környező székely, román és magyar falvak,
illetve településrészek történetéhez tartozik. A stagnáló örmény centrum és
a helyenként dinamikusan növekvő falusias külvárosok kettősége fokozatosan
az utóbbiak oldalára billentette a mérleg nyelvét. Gyergyószentmiklós annyi¬
ban sajátos, hogy ott az örmény és a székely jelleg az új központban szinte
teljesen összeolvadt, miközben az eredeti örmény utca perifériává vált. Máshol
inkább az volt a jellemző, hogy a még mindig örmény jellegűnek nevezhető
városi centrumot egyre szorosabban fogta körbe az alapvetően vidékies, illetve
más nemzetiségek, etnikumok lakta településszövet. Tény, hogy az urbánus
központ körüli falusias településszövet a századforduló magyarországi kisvá¬
rosainak ältalänos jellemzöje.’® Az örmény településeknek tehát ez csak annyi¬
ban sajátja, amennyiben itt a városközpont nemzetisége eltért a környezetétől,
s így a korszakra jellemző város-falu, polgári-paraszti ellentétpárok mellé az
örmény-nem örmény megkülönböztetés is hozzájött. Különösen szembeötlő
a társadalmi elkülönülés Csíkszépvízen, illetve Erzsébetvárosban, noha éppen
ezeken a helyszíneken volt a legintenzívebb az örmény polgárság elvándorlása.
(Mindez egyben azt is jelentette, hogy helyükre más nemzetiségű polgári csa¬
ládok telepedtek le, illetve — a helyszínen felvett interjúk alapjän - feltetelez¬
hetően sok volt a vegyes házasság. Erre azonban a kutatás külön nem tért ki.)
A nem örmények térnyerése általános jelenség volt mind a négy helyszínen,
olyannyira, hogy az ,örmény város? kifejezés a 20. század elejére egyre inkább
történeti fogalommá vált. Az örmények lakta településeken sorra épülő refor¬
mátus, ortodox, görög katolikus és izraelita templomok világosan érzékeltetik
az arányeltolódásokat.
Végül az örmények lakta települések közös 19. század végi, 20. század eleji
sajátossága az állami építkezések dominanciája. Valamennyi örmény központ
bőségesen kapott állami adminisztrációs feladatokat, a legtöbb esetben gaz¬
dasági súlyát lényegesen meghaladó méretekben. Ezek a beruházások - főként
iskolák, törvényszékek, járásbíróságok, polgármesteri hivatalok, vasútállomá¬
sok - rendszerint üres telkeken, nem egyszer a történeti városközponttól távol
"3 "Tamáska Máté (2011): A vidéki tér emlékezete, Budapest, 85.