székhelye volt, Erzsébetváros pedig éppen abban az évben szerezte meg a fris¬
sen létrehozott Kis-Küküllő vármegye irányítási jogát. Mindez oda vezetett,
hogy - különösen Erzsébetvárosban - a tisztviselő réteg vált a legnépesebb
polgäri elemmé.”? Az örmény városok jellegzetes épületei ebben a korban nem
az ipari modernizációt képviselő gyárak, hanem a hivatalok, bíróságok, fogdák,
kaszárnyák, gimnáziumok voltak. Természetesen mindez nemcsak az örmények
városaira volt jellemző, hanem számtalan más kis- és középvárosra is ország¬
szerte." Ami azonban mégis jellegzetesen örmény, az maga az átalakulás és
annak a gyorsasága, az a folyamat tehát, ahogyan egy kereskedőváros admi¬
nisztratív várossá válik. Az átalakulás talán Gyergyószentmiklóson volt a leg¬
inkább zökkenőmentes, ahol korábban sem került túlsúlyba a távolsági keres¬
kedelem, és a 19. században sem alakult ki a város léptékéhez mérten
aránytalanul széles hivatalnoki réteg.
Az államapparátus kiépítése mellett a korszak másik jellegzetes városiaso¬
dási energiáját a vasút és a nyomában fellendülő iparosítás jelentette. Az
örmény városok közül elsőként Erzsébetváros 1872-ben, majd Szamosújvár
1881-ben kapott vasutat." A vasút azonban e két városban nem hozott ipari
fellendülést, épp ellenkezőleg. A vasút ugyanis nem általában indusztrializált,
hanem erőteljesen a centrumokban, miközben a perifériákon inkább elfoj¬
totta a kevésbé versenyképes kisebb ipari kezdeményezéseket. Erzsébetváros
és Szamosújvár esetében is azt látjuk, hogy a közeli nagyvárosok tőkeelszívó
hatása túlságosan is erősnek bizonyult. Most vált igazán problematikussá a 18.
századi helyválasztás, hiszen az örmény kolóniák akkoriban nem a városháló¬
zat csomópontjaiban telepedtek meg, hanem olyan periférikus régiókban,
ahol készség mutatkozott befogadásukra. Márpedig a 19. századi urbanizáció,
bár általánosságban jelentős hangsúlyváltozásokat hozott, az örmények által
lakott térségek belső hierarchiabeli viszonyait érintetlenül hagyta.
Mindezt illusztrálandó érdemes mélyebben is áttekinteni az egyes kolóniák
helyzetét. Szamosújvár fő konkurense a 19. század végén Dés lett. Utóbbi
Szamosújvárral ellentétben jelentős történeti város, és miután 1876-ban egye¬