Seite 95 [95]
94 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
A 19. század második felében alapvető változások következtek be Erdély
életében. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik fő célkitűzése volt
a Magyar Királyság és Erdély uniója, amelyet a kortárs magyar elit szemében
együttesen legalizált a magyar korona és a nemzeti szupremácia eszméje." Az
osztrák uralkodóházzal történő 1867-es kiegyezés után az erdélyi városhálózat
jogi értelemben is részévé vált a magyar közigazgatásnak, ezzel együtt pedig
a formálódó - és mint utóbb kiderült, rövid életűnek bizonyuló — magyar
nemzetállami térszerkezetnek. Az új térszerkezet központi városa a birodalmi
székhely Bécs helyett Budapest lett." Mivel a nemzetállam egységes térben
gondolkodott, a városokat e térrendszerbe sorolta be, kijelölve számukra
a területükhöz mért közigazgatási és adminisztratív funkciókat (pl. iskolákat,
bíróságokat, csendőrségeket). A kereskedővárosok logikájával ellenétben,
amely a földrajzilag kedvező helyeken - így a vásárvonalakon, tengerpartokon
vagy a határvidékeken — sűrű városláncolatokat hozott lére, a nemzetállami,
adminisztrációs logika az abszolutizmus hagyományát vitte tovább, és egyen¬
letes térkitöltést követelt. Mindez a városhiányos térségekben a városiasodás
központi erőkre támaszkodó megerősödését hozza magával." A nemzetál¬
lami keretek kiépülése mellett az 1867—1920 közötti fél évszázad urbanisztikai
jelentőségét az adja, hogy Erdélyben egybeesett az ipari modernizáció első,
a vasútépítésekhez köthető hullámával, a városépítés gyökeres átalakulásával.
A következőkben Beluszky Pálnak és Győri Róbertnek a korszak általános
urbanizációs fejlődését áttekintő munkáját alapul véve érdemes áttekinteni
a négy település városhálózati pozícióját, illetve annak változását.
Mindenekelőtt látni kell, hogy Erdély a Magyar Királyságon belül a 19.
század végén összességében inkább periférikus helyzetű nagyrégió volt. A dua¬
lizmus idején a modernizáció középpontja egyértelműen Budapest, a főváros¬
tól való távolság eleve hátrányt jelentett." Az erdélyi viszonyok között jelen¬
tős középvárosnak számító Szamosújvár például az országos hierarchiában
1910-ben éppen csak bekerült az első száz város közé, mint hiányos funkciójú
középváros. Gyergyószentmiklós még ettől is elmaradt, Erzsébetváros pedig
a kisvárosok sorába szorult vissza, noha 1876-ban az akkor kialakított Kis-Kü¬
705 Mérei Gyula (szerk.) (1983): Magyarország története 1790-1848., 1. kötet, Budapest, 1007.
796 Beluszky Pál- Győri Róbert: i.m. 47.
797 Lepetit, Bernard: i. m. 399.; Sonkoly Gábor 2001: 21.
705 Beluszky Pál-Győri Róbert: i. m. 62.