Seite 88 [88]
5. A város és vidéke változó kapcsolatai s 87
központja. Jelentős mezőgazdasági háttérterülettel rendelkezik, irányítója a
környező vidéknek, ugyanakkor a városi polgárság maga is alávetett pozíció¬
ban van az uralkodóval szemben. Jellemző példája a rezidenciális város.
Hasonló logika szerint különböztette meg Lepetit az adminisztratív/kon¬
tinentális és a hálózatos/tengeri modellt. Az elnevezésből látszik, hogy az
adminisztratív/kontinentális típus elsősorban a szárazföldek, illetve általában
a homogén adottságú vidékek jellemző formája. Az adminisztratív típus
a magyar földrajztudomány életkamra-központ fogalmával rokonítható."" Az
életkamra markáns morfológiai határokkal, rendszerint hegyekkel vagy nehe¬
zen járható vizenyős területekkel körülölelt, homogén természeti adottságok¬
kal rendelkező vidék. Az életkamrák törzsi, később földesúri székhelyei voltak
a kialakuló megyerendszer adminisztrációs központjai a 10—13. században."
A későbbi fejlődés jellemzője, hogy a várak körül szerveződő adminisztráció
vagy maga is városiasodott (például Kolozsvár), vagy fokozatosan átvándorolt
valamelyik közeli, részben már a hálózatos elv szerint szerveződő kereskedő¬
városba. Lepetit kiinduló elmélete szerint a hálózatokba szerveződő kereske¬
dővárosok a távolsági kereskedelemre specializálódott tengerpartokon tömö¬
rülnek. Ugyanakkor — földrajzi szempontból tekintve — az eltérő adottságú
földrajzi tájak esetében, például a hegyvidék és az alföld találkozásánál is kiala¬
kulhatott sajátos , partvidéki" jelleg, sőt még a politikai határok mentén is.
A magyarországi földrajzi irodalomban vásárvonalként emlegetett jelenség
hozta létre például a Felföld előterében Gyöngyös, Eger, Miskolc, valamint
Erdély és az Alföld között a Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad településsort.""
A középkori Erdély legfontosabb hálózatos városszervezete a hét szász város
volt: Brassó, Nagyszeben, Kolozsvár, Szászsebes, Segesvár, Medgyes és Besz¬
terce. A természeti határvonalat jelentő Kárpátok mellett a városiasodás másik
mozgatórugója a határvédelmi funkció volt."
7® Glaser Lajos (1936): , Az Alföld régi vízrajza és települései." Földrajzi Közlemények, 1936/4. 297¬
307.; Mendöl Tibor (1936): , Városaink valódi nagysága és a helyzeti energiák típusai I-II." Földrajzi
Közlemenyek, 1936/6-7., 8-10. 98-108., 121-132.; Mendöl Tibor (1963): Általános településföldrajz,
Budapest.
79 Kristó Gyula (1988): A vármegyék kialakulása Magyarországon, Budapest.
50 Prinz Gyula: , A magyar vásárhelyek." Földrajzi Közlemények, 1934/4—6. 51—-63.; Mendöl Tibor
1963.
51 Köpeczi Béla: i. m.