Page 85 [85]
84 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
az ország belsejében hét-nyolc közepes méretű falu is elfért volna."" Az örmény
kereskedelem alapját képező marhakereskedelem és bőrfeldolgozás a háttérben
kiterjedt legelőket igényelt, amelyek a Kárpátok lejtőin bőven álltak rendelke¬
zésre. A 17-18. századi örmény kolóniák gazdasági irataiban számtalan
legelőbérleti szerződést találni." A székelyföldi kolóniák esetében tehát a táj
és a tájhasználat tökéletesen megfelelt az örménység igényeinek. Ugyanakkor
a 18. században nem sikerült a bérleményeket állandó földtulajdonná konver¬
tálni.
Egészen más volt a helyzet Erzsébetvárosban és Szamosújváron. Mindkettő
szűkös határral rendelkezett 1910-ben, előbbi háromezer, utóbbi másfélezer
holddal. Mindez a városok elemi mezőgazdasági szükségleteit sem elégítette
ki. A 18. századi örmény városok ennél is kisebbek voltak. A kamarától meg¬
vásárolt földterület alig volt kiterjedtebb annál, mint amit az épületek elfog¬
laltak. S noha bérletek formájában az örmények igyekeztek újabb területekhez
jutni, ezek nem hozták meg azt a sikert, mint Székelyföldön. Szamosújvárnak
például, miután lejárt a környező falvakra kiterjedő uradalmi bérleti joga 1829¬
ben, még a sajátjaként számontartott városi földekért is perbe kellett szállnia
a kincstárral.7" A szamosújvári és az erzsébetvárosi (korabeli nevén ebesfalvi)
fejedelmi birtokon megtelepülő örményeket a 17. század elején nem a földbő¬
ség, nem is a kedvező földrajzi adottságok, hanem az uralkodói befogadó poli¬
tika vonzotta. Ezek az uradalmakbdl lett varosok kényszerhelyzetben sziilet¬
tek, jelentős földrajzi energiák nélkül, illetve, ha volt is ilyen, azokat a közeli
városok rovására kellett kialakítani (Dés, Kolozsvár, Beszterce, Segesvár,
Medgyes). Ami azonban az egyik oldalon hátrány volt, az a másik oldalon
előnyként jelentkezett. Mindkét helyen viszonylag kedvező a klíma, olyany¬
nyira, hogy a szőlőtermesztés is meghonosodott. S noha egyik település sem
vált borvidékké, a szőlőművelés jelentősen hozzájárult az épületek fejlődésé¬
hez, így mindenekelőtt a boltozott pincék elterjedéséhez. Másrészt a szőlőkul¬
túra révén egy olyan életmódminta honosodott meg, amely közel állt a 18.
század magyarországi nemesi és kisvárosi ethoszához. A modern polgárság
találkozóhelyei, úgymint a klubok, kávéházak, egyesületek megjelenése előtt
168 KSH 1910.
169 Pál Judit 2003: 266.
"79 Bányai Elemér (2001): Domíniumper. In uő: Az örmény metropolisz: Cikkek, anekdoták (össze¬
gyűjtött írások), Budapest, 59-62.