Seite 69 [69]
A 4 , 1 , 4 4
68 « ORMENY VAROSEPITESZET ERDELYBEN
a polgárság építkezett, ami eleve vegyesebb utcaképet eredményezett, mintha
egységes tervek szerint alkották volna meg a főteret.
A fiatal Szamosújvár kevés fennmaradt emléke alapján megállapíthatjuk,
hogy az örmények városalapító generációja mindenekelőtt környékbeli min¬
tákat követett. Minderre a legszebb példa az óváros határában felépült Sala¬
mon-templom. Nevét meglepő módon nem a védőszentjéről, hanem az ala¬
pító családról kapta. Az, hogy negyed évszázaddal a nagytemplom építésének
megkezdése előtt, r723—1724-ben magántemplom épül a városban, jól jelzi
a rezidenciális ,püspöki város" eszméjének sorvadását, ezzel együtt pedig
a polgárváros születését. A templom késő gótikus alaprajza, valamint a Bálvá¬
nyosvárról vásárolt gótikus kapu a betelepülő népesség adaptációs stratégiáját
is jelzi. Egyrészt azért, mert az építkezést olyan helybeli mesterek végezték,
akik a régióban szokásos módon még értették a késő gótikus boltozási tech¬
nikákat. Másrészt azért, mert a kapu áthelyezésével az örménység azonosult
a hely múltjával, annak örökségével."5 Ugyanakkor látni kell, hogy a Sala¬
mon-templom megjelenítette identitás a 18. század közepén már részben
anakronisztikusnak hat a gyorsan korszerűsödő, értsd, barokká váló városkép¬
ben.
4.3. A város fénykora: a barokk Szamosújvár
Szamosújvárt elsősorban barokk városmagja miatt tartja számon a művészet¬
történet. A klasszicista jegyeket is felmutató nagytemplom, a Karácsonyi-pa¬
lota és a Lászlóffy-ház a korszak legjelentősebb emlékei. A rendívül míves
szamosújvári barokk egyben az örménység szerepére is utal, miszerint egy
erősen protestáns hagyományú kisrégióban diaszpóraként képviselte a kato¬
likus többségű Habsburg Birodalmat. Szamosújvár gyors fejlődése Bécs nélkül
elképzelhetetlen lett volna.?" Bécs szellemi és egyben gyakorlati szövetsége volt
az út, amin keresztül az örökös tartományok felől a városba érkezett a barokk
bm
építőművészet. Szamosújvár a 18. század második felétől fokozatosan kiemel¬
55 B. Nagy Margit 1970: 29.
56 Szongott olyannyira lelkesen szól a 18. századi Habsburg uralkodókról, mintha nem is a század¬
fordulón írta volna könyvét, hanem a 18. század abszolutista légkörében. Lásd: Szongott Kristóf
1893: 272.; Miklósi-Sikes 2001: 129.