Seite 65 [65]
64 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
padlástér — nem írható le a mintaátvétel fogalmával, hanem a kereskedő
népesség tárolási igényeiből eredeztethető immanens fejlődéssel van dolgunk.
4.1. A diaszporak kora
Az ,alapított barokk város" fogalma olyannyira uralja a városról alkotott kép¬
zeteket, hogy a diaszpóra korszakát rendszerint nem is szokás Szamosújvár
építéstörténetéhez sorolni. Ennek talán az is oka, hogy ez a korszak még mesz¬
sze nem a barokk jegyében telt, és sokkal inkább a helyi minták adaptációjáról
szólt. Az alapítás korának számtalan jellegzetessége — mint például a házak
alaprajza, de még a főtér léptéke is — ennek az átmeneti időszaknak az ered¬
ményeként született meg.
Ismeretes, hogy az erdélyi örménység megtelepülése egy hosszabb migrá¬
ciós folyamat eredménye, amelyet az elmúlt évtizedek történeti kutatásai meg¬
lehetősen jól dokumentáltak." Számunkra ebből annyi a lényeges, hogy a 18.
század előtt az örménység rendi értelemben egységes nációként (compania),
de számtalan településen szétszóródva élt. Gazdasági értelemben mindenek¬
előtt a korabeli erdélyi társadalom hiátusára, a távolsági cserekereskedelemre
specializálódtak." Kereskedelmi lerakatot elvileg az élénk vásáros centrumok¬
ban lett volna érdemes létesíteni. A városok hagyományos kereskedő rétegei
azonban nem látták szívesen az örmények konkurenciáját, és rendszerint ered¬
ményesen akadályozták meg az örmények letelepedését.
Az örmény kereskedők ezért rendszerint mezővárosokban, falvakban és
kincstári koronabirtokokon éltek. A 17. században csupán egyetlen jelentő¬
sebb városban találunk örmény kolóniát, Besztercén. A besztercei örmény
kolónia képezte ugyanakkor a szétszóródott örménység elitjét.?" Szamosújvár
"4 A századfordulón meggyökerezett tézis, miszerint az erdélyi kolonizációt a moldvai Duka vajda
1671-es megtorlásai kényszerítették volna ki, csak részben felel meg a valóságnak, és jórészt a nemzeti
, mártíromság? felnagyítását szolgálja. A Kárpátok előterében élő örmények Erdélybe való beszivár¬
gása jóval az említett dátum előtt megkezdődött. Főként az , általuk jól ismert szorosok? közelében
igyekeztek megvetni a lábukat, így Gyergyószentmiklóson, Csíkszépvízen, Görgényszentimrén,
Petelén, Marosfelfaluban, Ebesfalván, Besztercén. Részletesen lásd: Pál Judit 2005.
25 Meg kell azonban jegyezni, hogy az örmények nemcsak kereskedtek, de ipart is űztek, olyan
tevékenységet tehát, amely jól működő helyi céhes hagyományokat sértett. Nem véletlen, hogy
a leghevesebb ellentét ezen iparág körül bontakozott ki.
26 Szongott Kristóf 1901—1903: 272.