Seite 64 [64]
4. Szamosújvár: az örménység beilleszkedése és
városépítészeti modellje
Mint arra az előző fejezetekben rámutattunk, a négy erdélyi örmény kolónia
közül kétségtelenül Szamosújváré az elsőség. A másik három helyszín örmény
volta a legtöbb esetben a szamosújvárihoz hasonló jelenségek felbukkanását
jelenti. Szamosújvár kiemelt tárgyalását emellett indokolja a rendelkezésre álló
gazdag szakirodalmi forrásanyag is, amely alapján az integrációs modell is
finomítható. Mindenekelőtt — köszönhetően a környék fejlett kőfaragó műhe¬
lyeinek — a barokk megjelenése előtt is komoly építészeti értékek jöttek létre,
így a második korszakot jelentő virágkort legalább két részre oszthatjuk.
1. A diaszpérak kora az 1710-es évekig tart, a besztercei örmény diaszpóra
áttelepüléséig.
2.1. A városépítés korának első szakasza, a városalapítás, a 18. század köze¬
pén beálló stílusváltásig ível. Jellemzője a környéken még élő építészeti hagyo¬
mányként jelen lévő, késő középkori eredetű építészeti gyakorlatok átvétele.
2.2. A városépítés korának második szakasza írja le abarokk Szamosújvárt,
a város igazi fénykorát. A 19. század első negyedéig tartó időszakban Bécshez
(illetve az örökös tartományokhoz) való kötődés feltűnő, de a regionális min¬
ták is tovább élnek.
3. Az identitásváltás időszakában ismét a regionális, helyi szokások váltak
meghatározóvá. A regionális hatás egyrészt a környék népi építészeti hagyo¬
mányainak beszivárgásában, másrészt a vidékies eklektika térnyerésében öltött
testet.
Természetesen az említett korszakok nem válnak el egymástól oly élesség¬
gel, mintha egymásra rakott papírlapok lennének. A vernakuláris építészeti
hagyományok például mindvégig erősen hatottak. Így például az osztrák
barokk díszítőmintákat átvevő Szamosújvár házainak hosszanti alaprajza
a helyi népi építészettel közösen fejlődött, a szárazkapuk pedig a szász befo¬
lyásra utalnak. Mindemellett nem szabad elfeledni, hogy a szamosújvári lakó¬
házak egynémely jellegzetessége — tágas pinceszint, nagy teherbírású, hatalmas