Page 59 [59]
OCR
58 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN határozóak. Egy Erzsébetvárosról fennmaradt visszaemlékezés legalábbis kérdésessé teszi ezt az elgondolást: , Mikor (az) 1962. évben pályámat itten megkezdettem (...) a város élén és a kereskedelem terén kizárólag örmény férfiak működtek. A bivatalnokok között idegen ajkú egy sem volt. A kereskedők között egyetlen szász ember (Scbmidt András) mozgott, s az iparosok közül csak egy borbély, Krauss és egy pékmester volt szász nemzetiségű. Ma (az) 1910. évben: a városi tanácsnál csak 3-4 törzsökös örmény, a kereskedők között kettőt találok csak. Az iparosok nagyobb része szász és a városi házaknak - különösen 9120 a piac terén - nagy része szászok kezén van. A két város századfordulós társadalomrajzának legmarkánsabb vonása az etnikai átrendeződés mellett a katonaság markáns jelenléte volt. Különösen Erzsébetváros katonai jellege feltűnő. A tisztikar a korabeli viszonyok között az Osztrák-Magyar Monarchia társadalmi kötőerejét fejezte ki, azt az etnikai és vallási hovatartozástól független kulturális kohéziót, amely az élet egyéb területein előrehaladó nemzeti mozgalmak ellenében az első világháborúig összekötötte a Duna menti monarchia népeit." A military culture kifejezés nem a hatalom fegyveres kényszerítő erejére utal, hanem arra az egységes életmódmintára, amelyet a tisztikar képviselt a birodalom minden pontján, és amelyhez a polgárság, köztük az örmény polgárság is idomult. Mindennek eredményeként a történetileg zárt, vagyonfelhalmozó, a klasszikus kapitalista szellemet képviselő kereskedő mentalitás elhalványult: aJó polgárok voltak, szépen öntudattal, bompázatosan tudtak élni. (...) Sajnos, a kifinomodott kereskedelmi érzéket nem tudták átadni, sót, inkább őket mérgezte meg a kiegyezés utáni sok-sok társadalmi betegség: úrhatnámság, rangkórság, tódulás a bivatalnokpályák felé, üres politizálás, hazug neobarokk szemlélet. "2 20 Naplórészlet. Közli Tóth K. Jézsef: http://www.magyarormeny.hu/index.php?apps=ormenyek&article=26 (2018. 05. 11.) = Cole, Laurence (2014): Military Culture and Popular Patriotism in Late Imperial Austria, New York, Oxford University Press. 22 Aldobolyi Nagy Miklós: i. m. so.
