Page 41 [41]
40 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
jórészt szokásvilágában is beolvadt már a magyarságba. A paraszti háttér
nelküli, csonka tärsadalomszerkezetü kereskedő elemek esetében ez korántsem
volt szokatlan. A Magyarországon görögökként emlegetett balkáni kereskedők
például szinte teljesen felszívódtak a befogadó társadalomba. A századfordulón
jószerével csak az uniált templomaik emlékeztetnek egykori markáns jelenlé¬
tükre. Hasonló helyzetben volt az erdélyi örménység is, számukra is a temp¬
lom és az egyház maradt a kulturális identitás utolsó hordozója. Nem véletlen,
hogy az armenizmus mozgalmának alapszerzői között több papot is talá¬
lunk." A katolikus egyházon belüli önszerveződés volt az a tartós társadalmi
szerkezetiség, amely — túlélve az asszimilációt — keretet adott a modern
örmény identitás kialakításához is.
A 19. századi identitáskeresés nem kérdőjelezte meg az örmények magyar
nemzethez való tartozását. Ellentétben a románság, az erdélyi szászok vagy
a szerbség nemzeti mozgalmaival, amelyek magukban hordozták a szeparatiz¬
mus forgatókönyvét, az armenizmus tökéletesen illeszkedett a nemzetállami
keretek akkori határaihoz." Mindez azt is jelentette, hogy a magyar szellemi
elit számára az örménység nemzeti ébredése nemcsak hogy fenyegetést nem
hordozott magában, épp ellenkezőleg: legitimációs bázist jelentett. Az
örménységben a magyar politika egy tökéletesen lojális kisebbséget nyert
abban az Erdélyben, ahol különösen élesek voltak a nemzeti törésvonalak. Az
örmények a , jó kisebbség? szerepét kapták meg a magyar közvéleménytől,
akik idegenekből igazi hazafiakká váltak, nem , éltek vissza" a befogadó
társadalom , bizalmával és nyitottságával".
, Az örménység azonban azt az autonómiát, melyet Apaffy és I. Lipót kiváltságleve¬
lei biztosítottak számára, nem igyekezett arra fölhasználni, hogy nemzetiségileg
külön szervezkedjék: Ellenkezőleg, rajta volt, hogy teljesen eggyé legyen a magyar
nemzettel, nyelvben, érzületben, jogban és szabadságban is."
6° Avedik Lukácsi. m.; Fáraó Simon: , A szépvízi örmény telep 1-2." Armenia, 1888. január. 7—II.,
1888. február. 47—51.; Lukácsi Kristóf (1867): Adalékok az erdélyi örmények történetébez, Kolozsvár.
81 Acs Zoltan: i. m. 160.
® Molnar Antal (1901): Szamos-Ujvär és az örmények. In: Az Osztrak-Magyar Monarchia irdsban
és képben, 7. kötet, Budapest, 234-242.