Page 29 [29]
OCR
28 s ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN tusza között párhuzamok figyelhetők meg. S hogy mennyi hasonlóságot fedezhetünk fel e téren a négy örmény település között, arra nem feltétlenül az építészeti formakutatás, hanem a forma mögött ható társadalomtörténeti mozgatórugók feltárása adhatja meg a feleletet. A társadalomtörténeti magyaräzöelv - mindamellett, hogy kitágítja a városépítészet fogalmát — lehetőséget teremt a kortárs művelődéstörténeti szakmunkák eredményeinek beemelésére is. A műemléki vizsgálatokra is jellemző, hogy leírásaikat a klasszikus armenológiai alapmunkák történettudományi eredményeire alapozták. Csakhogy éppen az elmúlt évtizedekben megerősödő armenológiai diskurzus mutatott rá arra, hogy a 19. század végének történeti monográfiái legalább annyira szolgálták az örménység 19. század végi öndefiníciós igényét, mint a valóság hiteles feltárását.? Az etnikum kérdésköre mentén tematizálható kisebbségi lét, illetve — ezzel szoros összefüggésben — az identitás kérdése az a társadalomtörténeti vezérfonál, amely mentén az örmény városépítészet nemcsak formájában, de tartalmában is értelmezhetővé válik. Ebből következik, hogy jelen összehasonlító elemzés nemcsak azért nevezhető újdonságnak, mert szisztematikus összehasonlításra korábban még nem került sor, de azért is, mert a városképet nemcsak formaként, hanem az örmény etnikum integrációs fázisainak megfelelő kulturális produktumként elemzi. A modellhez az elmúlt évek armenológiai kutatásai szolgáltak elméleti keretként. Az örmény identitásban kulcsmomentumnak számító egyházi unióról a korábbiaknál sokkal pontosabb kép kezd kibontakozni. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez és a lipcsei Leibniz-Institut für Geschichte und Kultur des östlichen Europa (GWZO) intézethez köthető történészi generáció eddig nem ismert egyházi jegyzőkönyvek, vallásos tárgyú szövegek és miszsziós levelezések elemzése révén alapvető téziseket fogalmazott meg a 18-19. századi örmény identitás és társadalomfejlődés mibenlétéről. Eredményeik a városépítészeti kutatásban is iránymutatónak bizonyultak.? Ezek mellett * Kovacs Balint (2015): Ursprungsimaginationen. Die Armenische Hauptstadt Ani als lieu de mémoire. In Dietmar Müller-Adamantios Skordos (Hg.): Leipziger Zugänge zur rechtlichen, politischen und kulturellen Verflechtungsgeschichte Ostmitteleuropas, Leipzig, Leipziger Universitätsverlag, 253-262. # Bernäd Rita-Koväcs Bälint: i. m.; Öze Sändor-Koväcs Bälint (szerk.) (2006): Örmeny diaszpora a Kárpát-medencében, Piliscsaba; Őze Sándor-Kovács Bálint (szerk.) (2007): Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében II., Piliscsaba; Kovács Bálint 20ro; Kovács Bálint-Pál Emese (2013): Far Away
