Page 29 [29]
28 s ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
tusza között párhuzamok figyelhetők meg. S hogy mennyi hasonlóságot
fedezhetünk fel e téren a négy örmény település között, arra nem feltétlenül
az építészeti formakutatás, hanem a forma mögött ható társadalomtörténeti
mozgatórugók feltárása adhatja meg a feleletet.
A társadalomtörténeti magyaräzöelv - mindamellett, hogy kitágítja
a városépítészet fogalmát — lehetőséget teremt a kortárs művelődéstörténeti
szakmunkák eredményeinek beemelésére is. A műemléki vizsgálatokra is jel¬
lemző, hogy leírásaikat a klasszikus armenológiai alapmunkák történettudo¬
mányi eredményeire alapozták. Csakhogy éppen az elmúlt évtizedekben meg¬
erősödő armenológiai diskurzus mutatott rá arra, hogy a 19. század végének
történeti monográfiái legalább annyira szolgálták az örménység 19. század végi
öndefiníciós igényét, mint a valóság hiteles feltárását.? Az etnikum kérdés¬
köre mentén tematizálható kisebbségi lét, illetve — ezzel szoros összefüggésben
— az identitás kérdése az a társadalomtörténeti vezérfonál, amely mentén az
örmény városépítészet nemcsak formájában, de tartalmában is értelmezhetővé
válik.
Ebből következik, hogy jelen összehasonlító elemzés nemcsak azért nevez¬
hető újdonságnak, mert szisztematikus összehasonlításra korábban még nem
került sor, de azért is, mert a városképet nemcsak formaként, hanem az
örmény etnikum integrációs fázisainak megfelelő kulturális produktumként
elemzi. A modellhez az elmúlt évek armenológiai kutatásai szolgáltak elméleti
keretként. Az örmény identitásban kulcsmomentumnak számító egyházi
unióról a korábbiaknál sokkal pontosabb kép kezd kibontakozni. A Pázmány
Péter Katolikus Egyetemhez és a lipcsei Leibniz-Institut für Geschichte und
Kultur des östlichen Europa (GWZO) intézethez köthető történészi generá¬
ció eddig nem ismert egyházi jegyzőkönyvek, vallásos tárgyú szövegek és misz¬
sziós levelezések elemzése révén alapvető téziseket fogalmazott meg a 18-19.
századi örmény identitás és társadalomfejlődés mibenlétéről. Eredményeik
a városépítészeti kutatásban is iránymutatónak bizonyultak.? Ezek mellett
* Kovacs Balint (2015): Ursprungsimaginationen. Die Armenische Hauptstadt Ani als lieu de
mémoire. In Dietmar Müller-Adamantios Skordos (Hg.): Leipziger Zugänge zur rechtlichen, poli¬
tischen und kulturellen Verflechtungsgeschichte Ostmitteleuropas, Leipzig, Leipziger Universitätsver¬
lag, 253-262.
# Bernäd Rita-Koväcs Bälint: i. m.; Öze Sändor-Koväcs Bälint (szerk.) (2006): Örmeny diaszpora
a Kárpát-medencében, Piliscsaba; Őze Sándor-Kovács Bálint (szerk.) (2007): Örmény diaszpóra a
Kárpát-medencében II., Piliscsaba; Kovács Bálint 20ro; Kovács Bálint-Pál Emese (2013): Far Away