Page 9 [9]
A # , 4 , 1 r
8 s ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
ez a könyv, mikor elsőként hasonlítja össze a négy örmény kolónia, Szamosúj¬
vár, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós és Csíkszépvíz városépítési fejlődését
a 18. század elejétől a századfordulóig.
1. táblázat: Az erdélyi örmény kolóniák különböző nyelvű nevei a történelem során"
Román Örmény Latin Magyar Német
Gherla Hajakatak / Armenopolis Szamosújvár Armenierstadt
Kéila
Dumbräveni Ibasfalau / Elisabethpolis | Ebesfalva / Elisabethstadt
Yetisabetowpo- Erzsébetváros
lis
Gheorgheni Send Miglos / Gyergyöszent- | Niklasmarkt
Curcov miklós
Frumoasa Sibviz Csíkszépvíz
Egy ilyen összehasonlító munka természetesen nem születhetett volna meg,
ha nem lettek volna már előzményei. Mindenekelőtt Szamosújvár, illetve
a szamosújvári barokk építészet feldolgozottsága figyelemreméltó. A nyolcva¬
nas évektől napjainkig publikációk egész sora foglalkozott a kérdéssel (lásd: 2.
fejezet). A legtöbb szerző egyetért abban, hogy a szamosújvári barokk a Habs¬
burg Birodalom nyugati tartományaival tartott kapcsolatot. A közvetlen for¬
maátvételek erdélyi viszonylatban egyedülálló városképet eredményeztek. Az
eddigi kutatások azonban kevésbé hangsúlyozták a helyi meghatározottságot,
a helyi népi építészet hatását vagy éppen az Erdélyre jellemző késő gótikus és
reneszánsz hagyományok szerepét." Arról pedig csak utalásszerűen szólnak
ezek az írások, hogy a szamosújvári barokk hatása miként érhető tetten a másik
három kolónia építészetében. Ugyancsak kevés, jellemzően helytörténeti
munka áll rendelkezésre Szamosújvár későbbi, 19-20. századi városfejlődésé¬
ről, holott ez a korszak éppúgy része az örmény városépítészetnek, mint a 18.
uU
századi virágkor. A könyv megírását megelőző tudományos kutatásnak tehát
6 Bernäd Rita-Koväcs Bälint (201): A Szamosijvari Örmeny Katolikus Gyüjtöleveltär. Reperto¬
rium. Arhiva de Colectie Armeano-Catolicä din Gherla. Repertorin. The Armenian Catholic Collective
Archive in Armenopolis, Leipzig-Budapest.
7 Az újkorig fennmaradó erdélyi késő gótikáról lásd: Kós Károly (1922): Erdély követ, Kolozsvár.