Page 119 [119]
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN
ni. Az egyéniség kimerül a különböző fogyasztói identitások megvalósítá¬
sában. Az egyén magatartását a külső elvárásoknak való megfelelés hatá¬
rozza meg. Látszólag lehetetlen — és értelmetlen — kitörni abból a világból,
amelyben a gazdaság működésében csak a profit, a politikáéban csak
a választási siker számít. Ezekben a rendszerekben a kódoktól eltérő mű¬
ködés rendellenességet jelent. Ezeket a rendellenességeket szűri ki a társa¬
dalom, az egyéneket pedig egyre inkább statisztikai adatokként, vagy
hangulati állapotokként (emoji) kezeli. Láthatjuk, ezekben a folyamatokban
az egyének gyakran szívesen partnerek is. Így lesz az emberből egy olyan
élőlény a sok más élőlény között, amely logikusan képes a világát alakítani."
A modern korra az ember személyiségvesztése tervezetté vált. Ennek ered¬
ményeként az , emberiséget meghatározó lényeget nem a gazdagon fejlett
egyének határozzák meg, hanem az azonosra formált sokak","" ráadásul
úgy, hogy azonossá alakított gondolkodásmódjuk az informatikai társada¬
lomnak köszönhetően összeadódik. Egyre nagyobb és egyre egységesebb
fejlesztési platformok alakulnak ki, amelyek az egész emberiséget össze¬
kapcsolják. Mindez egyszerre jelent komoly veszélyt és lehetőséget. Ha az
összekapcsoltságnak értelmes — az embert és a jövőjét — szolgáló célja van,
a világtörténelem leghatékonyabb és legeredményesebb beavatkozási lehe¬
tőségét biztosítja a fenntarthatóság érdekében.
A cél meghatározásához viszont vissza kell térni az ember fogalmának
definíciójához. A vallások szerint az ember valamilyen módon az Isten és
a teremtésének szolgálatára rendelt létező. A zsidó vallás ezt még markán¬
sabban hangsúlyozza. Az ember Isten képmása."" Ennek következtében
részt vesz Isten teremtő munkájában -— a kereszténység szerint Isten gyer¬
mekeként.
A teológia tudománya egyelőre adós ennek az Isten—gyermekség gon¬
dolatnak a közösségi vonatkozásokat kellően hangsúlyozó kidolgozásával.
A jelenség egyik legteljesebb leírását Martin Buber adja az Én és Te című
munkájában. A közösségi elv megjelenése viszont egyértelművé teszi azt
a tényt is, hogy az ember fogalmába nemcsak a személyes, hanem a közös¬
ségi emberkép is beletartozik. Éppen emiatt lehetünk bizakodók akkor,
189 , Gazdagságtok megrothad, ruhátokat moly emészti! Aranyotok, ezüstötök megrozsdásodik!
Rozsdája vád lesz ellenetek és megemészti testeteket, mint a tűz! Még az utolsó napokban is
(ítéletet hozó) kincseket gyűjtöttetek magatoknak. (...) Ti a földön bőségben éltetek és dőzsöl¬
tetek, de a leölés napjára hizlaltátok szíveteket." Jak 5,2-5
Guardini: Az újkor vége, 50.
„Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képiinkre és hasonlatossagunkra, hogy ural¬
kodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón,
amely mozog a földön!«” Ter 1,26
19
Ss
19
2
* 118 +