Seite 117 [117]
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN
ember képes megmenteni és elpusztítani az egyetlen ismert , szellemet
a világban." Pontosabban, a vallások hozzátesznek mindehhez egy másik
értelmezési horizontot: az ember csak a jövőjét pusztíthatja el. A múltja
örök, ugyanis az emberi lélek örök. Emiatt kiemelkedő annak a felelőssége,
aki magára veszi — örök lélekként -, hogy a közössége jövőjét feléli, elpusz¬
títja. Ez lenne minden felelősség, így a hatalmon lévők felelősségének az
alapja is. Értelmezhetetlen az a hatalom — legyen akár vallási hatalom —
amely nem az emberi közösség jövőjét tartja elsődleges értéknek, feladatá¬
nak pedig ezen jövő lehetőségének békés és tartós megőrzését. Mindez nem
keverhető össze a hasznosság leegyszerűsítő elvével, amelyet a tudomány
oly gyakran tűzött ki célul maga elé, és amellyel megpróbálta tevékenysé¬
gének súlyosan negatív következményeit magyarázni. A pillanatnyi hasz¬
nosság elvét minimálisan ki kell egészíteni a fenntarthatóság azon elvével,
amely szerint minden beavatkozásnak tartósan többet kell adnia, mint
amennyit elvesz. Azaz meg kell vizsgálni, hogy a felhasznált erőforrások
hosszú távon - a fenntarthatóság szempontjából — többletet állítanak-e
elő? A fenntarthatóság azonban szintén nem értelmezhető önmagában,
hiszen az , anyag nem vész el, csak átalakul", azaz elpusztítani sem lehet.
A kérdés fókuszában az ember áll, az emberi lét fenntarthatósága. Ehhez
viszont vissza kell térni az ember fogalmához.
Ecce homo
Ez a visszatérés történhet a modern kor végét érző Nietzsche által leírt
módon."$6 De történhet úgy is, ahogy az utat a kereszténység alapítója
határozta meg. Akár így, akár úgy, de megkerülhetetlen, hogy az ember
ismét definiálja önmagát. A választás viszonylag egyszerű: örök anyag¬
ként, lángként és szénként vagy örök lélekként. A két különféle definíció
két különféle hatalomértelmezéshez fog vezetni. Ha az ember belenyug¬
szik abba, hogy lángként mindent feléget maga körül, a hatalmát az egy¬
re , fényesebb lángolásra" használja, egészen biztosan csak szén marad
utána. Ha azonban hajlandó felismerni eredendő kötelezettségét a világ
megőrzésére, amelyet az erkölcs és vallás foglal szabályba, és az életet
nemcsak a saját véges életében látja szeretetre méltónak, hanem áldozatot
185 Rahner, Karl: Geist in Welt, Freiburg, Herder, 2017.
186 Friedrich Nietzsche: Ecce homo: , Úgy van! Tudom, honnét jöttem! / Telhetetlen láng-gyönyör¬
ben / égek, izzok, pusztulok. / Fény lesz mind, amihez érek, / szén, amiből már nem kérek: / úgy
van, úgy van, láng vagyok!" (Szabó Lőrinc fordítása)
p
* 116 +