Page 101 [101]
OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN magával. A technológiai innováció a modernitás alapjelensége, az újdonság a mennyiségi változásban áll, amely — Engels szavával — napjainkra minőségibe csap át. A minőségi változás pedig abból a hatásból adódik, amelyet a fejlődő technológiák képesek kiváltani. Már nem csak arról a negatív mindenhatóságról van szó, amely az 1900-as évek közepén bukkant fel a nukleáris energiáról való beszéd során. Akkoriban az emberiség azzal szembesült, hogy olyan erő van a kezében, amellyel az egész emberiséget eltörölheti a Föld színéről. A politikai cselekvések azt célozták, hogy ez a katasztrófa minél később következzék be. A Föld legnagyobb hatalmai igyekeztek megakadályozni a kisebbeknek az atomfegyverek fejlesztését, miközben önmérsékletet mutattak a már meglévő fegyverek felhasználása során. A nagyhatalmak kialakították az egyensúly versenyen alapuló szerkezetét, amelyben az erősek még erősebbek tudtak lenni. Ez az egyensúly bomlott meg, részben a kommunikáció határokon átívelő nyitottsága, részben pedig a gazdaság kiegyenlítő hatása miatt. Ennél jóval súlyosabb probléma azonban a fenntartható fejlődés modern mítoszából fakadó állapot. A versenyorientált gazdaság úgy tekint az erőforrásokra, mintha azok korlátlanok lennének. Egyre világosabbá válik, hogy a természeti és emberi erőforrások mértéktelen használata 6sszeomláshoz vezet. A környezetterhelés olyan mértékű, hogy klímaváltozást okozott. Ez a klímaváltozás belátható időn belül az emberiség jelentős részének pusztulásához vezethet. Az ember mint munkaerő kihasználása a fejlett társadalmakban a természetes reprodukció jelentős mértékű csökkenéséhez, a kevésbé fejlett társadalmakban pedig jelentős mértékű növekedéséhez vezetett. Az egyensúlyi állapotból kibillent természeti és emberi erőforrások még nem okozták a földi értelmes élet megszűnését, azonban egyre szélsőségesebb reakciókat tapasztalhatunk a mindennapokban. Mindennek a tudatosítása még mindig nagyon messze van a politika és igazgatás figyelmétől. Ennek az oka részben az, hogy a gondolkodásmódot és szokásos cselekvéseket jelentős mértékben kellene átalakítani, részben pedig az, hogy a pozitív hatások csak hosszú távon lehetnek érezhetők, miközben folyamatos lemondást kellene megkövetelni a polgároktól. Ráadásul pillanatnyilag nem is tudható pontosan, hogy milyen területeken, milyen beavatkozásokra lenne szükség. A komplexitás kezeléséhez új módszerek szükségesek. A következőkben felsorolunk néhány részterületet, ahol elengedhetetlen a változtatás, és ahol a közigazgatásnak is komoly szerepet kellene vállalnia. — A környezetvédelem fogalma lassan kiüresedik a gyakori ismételgetés és a jórészt eredménytelen próbálkozások miatt. Miközben eljutottunk + 100 +
