Page 101 [101]
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN
magával. A technológiai innováció a modernitás alapjelensége, az újdonság
a mennyiségi változásban áll, amely — Engels szavával — napjainkra minő¬
ségibe csap át. A minőségi változás pedig abból a hatásból adódik, amelyet
a fejlődő technológiák képesek kiváltani. Már nem csak arról a negatív
mindenhatóságról van szó, amely az 1900-as évek közepén bukkant fel
a nukleáris energiáról való beszéd során. Akkoriban az emberiség azzal
szembesült, hogy olyan erő van a kezében, amellyel az egész emberiséget
eltörölheti a Föld színéről. A politikai cselekvések azt célozták, hogy ez
a katasztrófa minél később következzék be. A Föld legnagyobb hatalmai
igyekeztek megakadályozni a kisebbeknek az atomfegyverek fejlesztését,
miközben önmérsékletet mutattak a már meglévő fegyverek felhasználása
során. A nagyhatalmak kialakították az egyensúly versenyen alapuló szer¬
kezetét, amelyben az erősek még erősebbek tudtak lenni. Ez az egyensúly
bomlott meg, részben a kommunikáció határokon átívelő nyitottsága,
részben pedig a gazdaság kiegyenlítő hatása miatt.
Ennél jóval súlyosabb probléma azonban a fenntartható fejlődés modern
mítoszából fakadó állapot. A versenyorientált gazdaság úgy tekint az erő¬
forrásokra, mintha azok korlátlanok lennének. Egyre világosabbá válik,
hogy a természeti és emberi erőforrások mértéktelen használata 6sszeom¬
láshoz vezet. A környezetterhelés olyan mértékű, hogy klímaváltozást
okozott. Ez a klímaváltozás belátható időn belül az emberiség jelentős
részének pusztulásához vezethet. Az ember mint munkaerő kihasználása
a fejlett társadalmakban a természetes reprodukció jelentős mértékű csök¬
kenéséhez, a kevésbé fejlett társadalmakban pedig jelentős mértékű növe¬
kedéséhez vezetett. Az egyensúlyi állapotból kibillent természeti és embe¬
ri erőforrások még nem okozták a földi értelmes élet megszűnését, azonban
egyre szélsőségesebb reakciókat tapasztalhatunk a mindennapokban.
Mindennek a tudatosítása még mindig nagyon messze van a politika és
igazgatás figyelmétől. Ennek az oka részben az, hogy a gondolkodásmódot
és szokásos cselekvéseket jelentős mértékben kellene átalakítani, részben
pedig az, hogy a pozitív hatások csak hosszú távon lehetnek érezhetők,
miközben folyamatos lemondást kellene megkövetelni a polgároktól. Rá¬
adásul pillanatnyilag nem is tudható pontosan, hogy milyen területeken,
milyen beavatkozásokra lenne szükség. A komplexitás kezeléséhez új mód¬
szerek szükségesek.
A következőkben felsorolunk néhány részterületet, ahol elengedhetetlen
a változtatás, és ahol a közigazgatásnak is komoly szerepet kellene vállalnia.
— A környezetvédelem fogalma lassan kiüresedik a gyakori ismételgetés
és a jórészt eredménytelen próbálkozások miatt. Miközben eljutottunk
+ 100 +