Page 97 [97]
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN
szert. Ilyen hiba a bíróság és a politikai vezetés teljes egyesítése a vezér, mint
legfőbb bíró személyében. Súlyos hiba, hogy Freisler a jogszerűség és igazság
egyetlen kritériumát Hitlerben látta. (Aki valószínűleg szintén elhitte ma¬
gáról mindezt.) Innentől kezdve még a legnagyobbnak tűnő szent cél sem
a német nép érdekét, hanem a Führer rögeszméit jelentette. A hatalom
gyakorlójának képesnek kell lennie arra, hogy az egyes alrendszerek önálló
működését biztosítsa, azonban egyúttal képesnek kell lennie arra is, hogy
a működésük kódjait a közösség érdekében szabályozza. Egy egészséges
rendszerben a Führernek be kellett volna látnia, hogy ő egy politikus (és
festő), azonban nem jogász. Ezért szakértő jogászt kellett volna kineveznie.
A szakértő jogásznak pedig tudnia kellett volna, hogy a szakértelme miatt
nevezték ki. Ezért a döntései kritériuma csak és kizárólag a szakértelme és
a lelkiismerete lehetett volna. Persze egy egészséges rendszer nem termelt
volna ki magából ennyire abszurd vezetőt. De ez már egy másik történet.
A társadalom érdekét a jog mellett az erkölcsi, illetve vallási normák is
hordozzák. Ezeket a normákat ismeri fel a hozzáértő ember, illetve ezek
visszhangoznak a lelkiismeretben is. Ahhoz, hogy ezek a normák érvénye¬
sülni tudjanak, arra is szükség van, hogy a hatalom gyakorlója felismerje
a saját (egyéni) korlátait, és teret adjon a mások által nyújtott korrekció le¬
hetőségének.
Történelmi példánkban biztosítani kellett volna annak lehetőségét, hogy
egy független bíróság működjön, amely nem a Führer gondolatát akarja
visszatükrözni, hanem a társadalom helyes működésének megfelelő, igaz
döntéseket akar hozni. Mindennek az alapja pedig a független bíró szak¬
tudása és személyes erkölcse lehet csak.
Hitler és Freisler következetesek, bizonyos értelemben jogkövetők voltak.
De nem a társadalom, hanem a saját elvárásaik és érdekeik szerint irányí¬
tottak, akkor is, ha esetleg betegesen arról voltak meggyőződve, hogy
a saját gondolataik a legjobbak a társadalom számára. Pontosan ez a meg¬
győződés mutatta meg a hatalom mögött álló önzés és egoizmus valódi
természetét.
Idáig vezet a kontrollt nem ismerő önreferencia."" Itt természetesen nem
arról van szó, hogy a közigazgatást vagy a gazdaságot kellene erkölcsössé
tenni. Mivel ezek csak társadalmi alrendszerek, amelyeknek nem lehet
151 Wagner, Gerald: Macht der Computer die Gesellschaft unsichtbar?, Frankfurter Allgemeine
Zeitung, 2018. majus 7., http://www.faz.net/aktuell/feuilleton/hoch-schule/niklas-luhmann¬
macht-der-computer-die-gesellschaft-unsichtbar-15217893.html (Letöltes: 2018. jülius 13.);
Rasch, William: Niklas Luhmann’s Modernity. The Paradoxes of Differentiation, Stanford, Stan¬
ford University Press, 2000, 146-147.
+ 9%6 +