Oldal 96 [96]
A HAZAIJOGALKOTÁSINFORMATIKAI TÁMOGATÁSÁNAKJELENLEGI FEJLŐDÉSI IRÁNYAI — PARLEX
úgy, ahogy a bírák kinevezése során is mindig megjelennek a társadalmi¬
politikai elemek. A hatalmi ágak szétválasztása lényeges államelméleti elv,
azonban látni kell azt is, hogy ez tiszta formában nem valósul meg. A mű¬
ködőképesség garanciája itt a felelősen gondolkodó jogalkotó, hivatalnok
és bíró lehet. A ,szabadsággaranciák" nem valósulhatnak meg tisztán
szerkezeti, szervezeti úton, legalább annyira fontos hozzá a személyes (mo¬
rális) elkötelezettség. Más kérdés, hogy ez a morális elkötelezettség is lehet
eltorzult. Pontosan itt van a felelőssége azoknak, akik kialakítják a struk¬
túrákat, és kinevezik a személyeket. Itt érkezünk el újra a személyes morá¬
lis felelősség kérdéséhez. Enélkül talán lehet professzionálisan működő
társadalmi rendszereket és hírközpontokat felépíteni, azonban azok mű¬
ködése nem a közösség hosszútávú érdekét, fennmaradását szolgálja. Akkor
sem, ha elsőre úgy tűnik, mintha azt tenné.
A téves feladatértelmezés történeti példájaként álljon itt az 1942. októ¬
ber 15-én dr. jur. Roland Freislernek, a náci Népbíróság elnökének kézzel,
Hitlernek írott levele."
Führerem!
Hadd jelentsem Önnek, Führerem, a hivatalt, amelyet gondjaimra bízott, el¬
foglaltam és beledolgoztam magam. A köszönetem a felelősségért, amelyet Ön
rám bízott abban áll, hogy hűségesen és teljes erőmmel a Birodalom biztonsá¬
gáért és a Német Nép belső egységességéért saját példámmal bíróként, és
a Népbíróság munkatársainak vezetőjeként dolgozom, büszkeséggel az Ön,
mint a Német Nép legfőbb Urának és Bírájának irányába, azért, hogy az Ön
legfőbb politikai bírósága jogszolgáltatásáért lehetek felelős. A Népbíróság azon
fog fáradozni, hogy úgy ítéljen, ahogy Ön, Führer, az ügyet megítélné.
Heil Führerem! Maradok hűségben, az Ön politikai katonája, Roland Freisler.
A levélből jól látszik, hogy a pillanatnyi politikai hatékonyság érdekében
több olyan hibát is elkövettek, amelyek fenntarthatatlanná tették a rend¬
150 „Mein Führer! Ihnen, mein Führer, bitte melden zu dürfen: das Amt, das Sie mir verliehen haben,
habe ich angetreten und mich inzwischen eingearbeitet. Mein Dank für die Verantwortung, die
Sie mir anvertraut haben, soll darin bestehen, daß ich treu und mit aller Kraft an der Sicherheit
des Reiches und der inneren Geschlossenheit des deutschen Volkes durch eigenes Beispiel als
Richter und als Führer der Männer des Volksgerichtshofs arbeite, stolz, Ihnen, mein Führer,
dem obersten Gerichtsherren und Richter des deutschen Volkes, für die Rechtsprechung Ihres
höchsten politischen Gerichtes verantwortlich zu sein. Der Volksgerichtshof wird sich stets
bemühen, so zu urteilen, wie er glaubt, daß Sie, mein Führer, den Fall selbst beurteilen würden.
Heil mein Führer! In Treue, Ihr politischer Soldat Roland Freisler.”
+. Se