Oldal 96 [96]
OCR
A HAZAIJOGALKOTÁSINFORMATIKAI TÁMOGATÁSÁNAKJELENLEGI FEJLŐDÉSI IRÁNYAI — PARLEX úgy, ahogy a bírák kinevezése során is mindig megjelennek a társadalmipolitikai elemek. A hatalmi ágak szétválasztása lényeges államelméleti elv, azonban látni kell azt is, hogy ez tiszta formában nem valósul meg. A működőképesség garanciája itt a felelősen gondolkodó jogalkotó, hivatalnok és bíró lehet. A ,szabadsággaranciák" nem valósulhatnak meg tisztán szerkezeti, szervezeti úton, legalább annyira fontos hozzá a személyes (morális) elkötelezettség. Más kérdés, hogy ez a morális elkötelezettség is lehet eltorzult. Pontosan itt van a felelőssége azoknak, akik kialakítják a struktúrákat, és kinevezik a személyeket. Itt érkezünk el újra a személyes morális felelősség kérdéséhez. Enélkül talán lehet professzionálisan működő társadalmi rendszereket és hírközpontokat felépíteni, azonban azok működése nem a közösség hosszútávú érdekét, fennmaradását szolgálja. Akkor sem, ha elsőre úgy tűnik, mintha azt tenné. A téves feladatértelmezés történeti példájaként álljon itt az 1942. október 15-én dr. jur. Roland Freislernek, a náci Népbíróság elnökének kézzel, Hitlernek írott levele." Führerem! Hadd jelentsem Önnek, Führerem, a hivatalt, amelyet gondjaimra bízott, elfoglaltam és beledolgoztam magam. A köszönetem a felelősségért, amelyet Ön rám bízott abban áll, hogy hűségesen és teljes erőmmel a Birodalom biztonságáért és a Német Nép belső egységességéért saját példámmal bíróként, és a Népbíróság munkatársainak vezetőjeként dolgozom, büszkeséggel az Ön, mint a Német Nép legfőbb Urának és Bírájának irányába, azért, hogy az Ön legfőbb politikai bírósága jogszolgáltatásáért lehetek felelős. A Népbíróság azon fog fáradozni, hogy úgy ítéljen, ahogy Ön, Führer, az ügyet megítélné. Heil Führerem! Maradok hűségben, az Ön politikai katonája, Roland Freisler. A levélből jól látszik, hogy a pillanatnyi politikai hatékonyság érdekében több olyan hibát is elkövettek, amelyek fenntarthatatlanná tették a rend150 „Mein Führer! Ihnen, mein Führer, bitte melden zu dürfen: das Amt, das Sie mir verliehen haben, habe ich angetreten und mich inzwischen eingearbeitet. Mein Dank für die Verantwortung, die Sie mir anvertraut haben, soll darin bestehen, daß ich treu und mit aller Kraft an der Sicherheit des Reiches und der inneren Geschlossenheit des deutschen Volkes durch eigenes Beispiel als Richter und als Führer der Männer des Volksgerichtshofs arbeite, stolz, Ihnen, mein Führer, dem obersten Gerichtsherren und Richter des deutschen Volkes, für die Rechtsprechung Ihres höchsten politischen Gerichtes verantwortlich zu sein. Der Volksgerichtshof wird sich stets bemühen, so zu urteilen, wie er glaubt, daß Sie, mein Führer, den Fall selbst beurteilen würden. Heil mein Führer! In Treue, Ihr politischer Soldat Roland Freisler.” +. Se
