OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN Hegel abból indult ki, hogy az egyén a családban partikulárisan altruista, azaz kizárólag a kis családi közössége számára hoz áldozatot, a polgári társadalom viszont a maga civil szerveződéseivel ugyan egyetemes, de individualista. A bürgerliche Gesellschaft (polgári civil társadalom) legfeljebb — Hegel szavával — a külső államot adja, hiszen túl sok benne az egoisztikus elem. A családon és a bürgerliche Gesellschaft-on túlmutat az állam a maga teljes értelmében, ami az egyetemes altruizmus megnyilvánulásának a színtere. Az államban az altruizmus az egyén, családból fakadó magatartásához hasonló, a kollektivitás, az egyetemesség pedig a közösségi létből fakad. Az államban az egyén tudatos racionalitással fordul az állami intézményrendszerekhez. Az egyéni érdek nem válik a közösségi érdek értelmetlen áldozatává, hanem a közösségi érdek előtérbe helyezése visszahat az egyén jólétére is. Az állampolgár felfogja, hogy az állampolgárságból fakadó feladata ,az a tudati diszpozíció, melynek értelmében a közösség a végső alapja és értelme a szokásos körülmények közti életnek.""? Mindez annak a tudomásulvételét jelenti, hogy a saját érdekem tartalmát voltaképpen egy másik ember érdeke teszi ki, hiszen az államban együtt kell működnünk a közös érdek mentén. Csak a hadkötelezettség esetében állhat teljes ellentétben az egyéni és a közösségi szempont, ekkor viszont nem megkerülhető az egyéni érdek közösségi érdek alá való rendelése. Az állam legfontosabb célja az egyének boldogulásának biztosítása, ez azonban nem működik anélkül, hogy a polgárok ne fognának össze. Az állam polgárának egyszerre kell megjelenítenie a bourgeois és a citoyen szempontjait. Mint bourgeois, őrizi az egyéni autonómiát, de mint citoyen, tisztában kell lennie azzal, hogy az egyéni érdekei elképzelhetetlenek a köz érdeke nélkül. A köznek ezt az érdekét kell garantálnia az államnak. Pontosan emiatt lesz az állam az abszolút egyetemes cél, az állampolgárság pedig a legmagasabb rendű szabadság. Amíg Hegel rendszerében az együttműködés az állam és az állampolgár között kiegyensúlyozott volt, addig a későbbi Hegel-értelmezők, mint Karl Popper vagy Lukács György, egyre inkább a totális állam irányába tolták el a hangsúlyokat. Jól látszik ez az eltolódás a Hegel utáni Ó-, illetve új-hegelianus irányzatokat vizsgálva is. Ezek az irányok részben a tökéletesnek tekintett porosz jogrendszer és állami intézményrendszer primátusát, részben pedig a proletár osztálytudat fontosságát és hatalmát hangsúlyozták, felbontva ezzel az egyén és közösség kiegyensúlyozott viszonyát. 133 Hegel, Georg Wilhelm Friedrich: A jogfilozöfia alapvonalai vagy a természetjog és államtudomány vázlata, Budapest, Akadémiai, 1983, 268.§. * 80°