Page 81 [81]
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN
Hegel abból indult ki, hogy az egyén a családban partikulárisan altruis¬
ta, azaz kizárólag a kis családi közössége számára hoz áldozatot, a polgári
társadalom viszont a maga civil szerveződéseivel ugyan egyetemes, de in¬
dividualista. A bürgerliche Gesellschaft (polgári civil társadalom) legfeljebb
— Hegel szavával — a külső államot adja, hiszen túl sok benne az egoisztikus
elem. A családon és a bürgerliche Gesellschaft-on túlmutat az állam a maga
teljes értelmében, ami az egyetemes altruizmus megnyilvánulásának a szín¬
tere. Az államban az altruizmus az egyén, családból fakadó magatartásához
hasonló, a kollektivitás, az egyetemesség pedig a közösségi létből fakad.
Az államban az egyén tudatos racionalitással fordul az állami intéz¬
ményrendszerekhez. Az egyéni érdek nem válik a közösségi érdek értel¬
metlen áldozatává, hanem a közösségi érdek előtérbe helyezése visszahat
az egyén jólétére is. Az állampolgár felfogja, hogy az állampolgárságból
fakadó feladata ,az a tudati diszpozíció, melynek értelmében a közösség
a végső alapja és értelme a szokásos körülmények közti életnek.""? Mindez
annak a tudomásulvételét jelenti, hogy a saját érdekem tartalmát voltakép¬
pen egy másik ember érdeke teszi ki, hiszen az államban együtt kell mű¬
ködnünk a közös érdek mentén. Csak a hadkötelezettség esetében állhat
teljes ellentétben az egyéni és a közösségi szempont, ekkor viszont nem
megkerülhető az egyéni érdek közösségi érdek alá való rendelése. Az állam
legfontosabb célja az egyének boldogulásának biztosítása, ez azonban nem
működik anélkül, hogy a polgárok ne fognának össze. Az állam polgárának
egyszerre kell megjelenítenie a bourgeois és a citoyen szempontjait. Mint
bourgeois, őrizi az egyéni autonómiát, de mint citoyen, tisztában kell lennie
azzal, hogy az egyéni érdekei elképzelhetetlenek a köz érdeke nélkül.
A köznek ezt az érdekét kell garantálnia az államnak. Pontosan emiatt
lesz az állam az abszolút egyetemes cél, az állampolgárság pedig a legma¬
gasabb rendű szabadság. Amíg Hegel rendszerében az együttműködés az
állam és az állampolgár között kiegyensúlyozott volt, addig a későbbi He¬
gel-értelmezők, mint Karl Popper vagy Lukács György, egyre inkább a to¬
tális állam irányába tolták el a hangsúlyokat. Jól látszik ez az eltolódás
a Hegel utáni Ó-, illetve új-hegelianus irányzatokat vizsgálva is. Ezek az
irányok részben a tökéletesnek tekintett porosz jogrendszer és állami in¬
tézményrendszer primátusát, részben pedig a proletár osztálytudat fontos¬
ságát és hatalmát hangsúlyozták, felbontva ezzel az egyén és közösség ki¬
egyensúlyozott viszonyát.
133 Hegel, Georg Wilhelm Friedrich: A jogfilozöfia alapvonalai vagy a természetjog és államtudo¬
mány vázlata, Budapest, Akadémiai, 1983, 268.§.
* 80°