A , polisz", az állam dolgait nem lehet máshogy, mint egyre hatékonyabbá
váló igazgatással kormányozni. Az igazgatás fejlődésének egyik utolsó
lépése az abszolutista államok kialakulása volt, amikor is a bürokrácia
képessé vált tömegesen és hatékonyan összehangolni a személyek tevé¬
kenységét állammá. Anélkül, hogy részletekbe menően értékelnénk
a klasszikus weberi bürokrácia!" jellemzőit, megállapíthatjuk, hogy azok
alapvető sajátosságai a következők.
A bürokrácia személytelen, mivel a hivatalnok önmagától (is) függetle¬
nedve az ügyfél érdekei és a jog szabályai szerint - sine ira et studio - lät¬
ja el a feladatát. A hivatalnok függetlenül a saját véleményétől, az objektív
elvárások szerint kell hogy eljárjon. Ez alapozza meg a feltétlen engedel¬
messég követelményét is. A jó hivatalnok bizonyos értelemben egyúttal az
államapparátus ,jó katonája" is.
Részben a személytelenség elvéből fakad a hierarchikusság elve. A hie¬
rarchia az alá-fölé rendelt lineáris szervezetet jelenti. A hivatalnok joga
utasítást adni (ha van kinek) és kötelessége az utasítást végrehajtani.
A Weber-féle definícióban nagy jelentősége van annak, hogy az egész hie¬
rarchia fölött áll az , Úr", a Herr vagy Herrschaft, aki a végső és megkérdő¬
jelezhetetlen cél meghatározója. A teljes rendszernek ugyanis kell hogy
legyen egy végső célja". Ez a ,végső cél" az Úr által elvárt stratégia. Ezt
a stratégiát alakítja át az igazgatás rendszere végrehajtássá. A bürokrácia
célja tehát egy rajta kívül álló cél, amelyet a bürokráciától független elvárt
stratégia határoz meg.
Ahhoz, hogy a végrehajtás zökkenőmentes lehessen, szükség van a meg¬
felelő szakosodásra, vagyis arra, hogy az igazgatás egy-egy területével
a megfelelően képzett szakemberek elfogulatlanul foglalkozzanak. A vég¬
rehajtás működésének objektivitását a szakszerű feladatellátáshoz való
ragaszkodás adja. A szubjektivitás helyett a szakszerűség objektivitása
válik az alapvető kritériummá, legalábbis az elmélet szintjén.