Seite 47 [47]
I. ALAPFOGALMAK
Természetesen a gyakorlatban a normarendek szorosan kapcsolódtak,
ahogy írja azt Aguinói is, hivatkozva Arisztoteleszre: „ahogy a Filozöfus
mondja : 3A törvényhozónak az a szándéka, hogy az embert erényessé te¬
gye"? Felhívja a figyelmet arra is Szent Tamás, hogy , az emberi törvény
annyiban törvény, amennyiben a helyes észt követi, és ebben az esetben
nyilvánvaló, hogy az örök törvényből származik. Amennyiben pedig eltér
az észtől, úgy gonosz törvénynek hívjuk, és így nem törvény, hanem inkább
valaki részéről erőszak"."? A három önálló rendszer együttműködésének
eredménye így foglalható össze:
a régi törvény észszerűen tartalmazott bizonyos erkölcsi parancsolatokat, amint
a 2Móz 20 [13. 15] mutatja: , Ne ölj. Ne lopj." Ahogy az emberi törvény elsőd¬
leges szándéka ugyanis, hogy barátságot hozzon létre az emberek között,
ugyanúgy az isteni törvénynek elsődleges célja, hogy az embert Isten barátjává
tegye. Mivel pedig a szeretet alapja a hasonlóság, ahogy a Sir [13-15] mondja:
, minden élőlény a maga fajtáját szereti", csakis akkor lehetséges az ember és
a végtelenül jó Isten közötti barátság, ha az emberek jókká válnak. Ezért mond¬
ja a 3Móz 19 [2]: , Legyetek szentek, mert én [...] szent vagyok." Ámde az ember
jósága az erény, ami , jóvá teszi a birtokosát". Tehát a régi törvénynek paran¬
csolatokat kellett adnia az erényes cselekedetekről is, és ezek a törvény erkölcsi
parancsolatai."
A középkori gondolkodásban a jog, az erkölcs, a vallás világosan körül¬
határolt, önálló fogalmak, de közös céljuk a , találkozás", vagy ahogyan
Aguinói Tamás fogalmaz: a , barátság", , jóság" előmozdítása. A világ, és
benne az ember jó (akkor is, ha az embernek rosszra hajló természete van).
Az emberi értelem és normák feladata a Teremtő által akart , jó" megvaló¬
sítása a cselekedetek által a világban. Az emberi ész felismerte a világban
tapasztalható szükségszerűségeket, és ezekhez igazította a normáit." Az
értékek, úgymint a hasznos jó (bonum utile), a gyönyört keltő jó (bonum
delectabile) és a tisztes jó (bonum honestum) összefüggésben álltak egy¬
mással. Az erkölcsi érték, a tisztes jó, amit nem hasznossága vagy gyönyört
keltő jellege miatt, hanem önmagáért akart megvalósítani az ember."
4 Uo., I-II, g. XG, 3.
75 Uo., I-II, g. XCIII, 3.
76 Uo., I-II, g. XCIX, 2.
7 Frivaldszky János: Klasszikus természetjog és jogfilozófia, Budapest, Szent István Társulat, 2007.
Aguinói Szent Tamas: A Summa Theologiae, I-II, q. C, 5.
a
78
s 46"