Seite 46 [46]
A JOG, VALLÁS, ERKÖLCS A GONDOLKODÁS TÖRTÉNETÉBEN
egyszerű volt, a kezdetek egyszerűsége, az igazság tisztasága elérhetőnek,
de legalábbis elérendőnek tűnt."
Az Isten teremtményeként minden teremtett létezőnek méltósága volt.
Mivel teremtmények voltak - ahogy egy korabeli perben a bíró megállapí¬
totta —, a szőlőben kárt okozó bogaraknak ugyanúgy joguk volt az élethez,
mint a szőlőt művelő parasztoknak." A világban nem illette meg sajátos
elsőbbség önmagában az embert, a teremtményiségben k6zés volt minden¬
nek a sorsa. Az embert lényegileg az istenismeret világos képessége emelte
ki a többi létező sorából.
Szent Bonaventura szerint az erkölcs és a vallási ismeret feltétele egyaránt
a teremtett világból való kiindulás. Az Istenhez a természeten keresztül
juthatunk, amely a felemelkedés első lépcsőfoka. A természet hordozza
ugyanis Isten nyomait (vestigia), a második fok az Isten képének (imago)
felismerése az emberi lélekben, a harmadik fokozat pedig az emberi lélek
önmeghaladása, az isteni lényeg szemlélete. Az igazság a teremtett világ és
az emberi megismerőképesség megfeleltetése. Ugyanez, a világ rendjét
visszatükröző igazságfogalom jelent meg a normák vonatkozásában is.
Bonaventura kortársa, Szent Tamás világosan elhatárolta egymástól
a vallás, az erkölcs és a jog területét A Summa Iheologiae című művében."
Noha a középkorban természetes volt az a vélemény, hogy az erkölcs alap¬
vető szabályait, vagy éppen a jog egyes kivételesen fontos rendelkezéseit az
ember közvetlenül a Teremtőtől kapta (lex aeterna), ez még egyáltalán nem
azt jelentette, hogy a jog, az erkölcs és a vallás fogalmai keveredtek volna.
A középkori ember ugyanis úgy gondolta, ahogy az Isten lábat adott neki,
hogy járni tudjon, vagy szentségeket, hogy üdvözülhessen, ugyanúgy kapott
erkölcsi képességet is, hogy közösségben élhessen, vagy éleslátást arra, hogy
a természete szerinti, jogi normává tehető összefüggéseket fedezzen fel,
hogy rend legyen a hatalmi, kötelezetti/jogosulti viszonyokban."
Nem volt kérdéses, hogy a vallás, az erkölcs és a jog három különböző
eszköz ahhoz, hogy az ember elérje legfőbb célját, az üdvösséget. A normák
mindegyike a teremtett világgal és végső soron Istennel való közvetlen
értelmi találkozást, az ,adaeguatiot" segítette elő.
7 Gilbert, Paul: La semplicita del principio. Introduzione alla metafisica, Roma, EDB, 2014.
71 Papp Sándor: A természet könyve, Veszprém, Pannon Egyetemi, 2013, 77-81.
72 , De az erkölcsi parancsolatok magának a természetes észnek követelménye folytán köteleznek,
még akkor is, ha sohasem lettek volna törvényileg megfogalmazva." (Aguinói Szent Tamás:
A Summa Theologiae I-Il, q. C, 11.)
73 , A törvény ugyanis parancsol és tilt." Uo., I-II, q. XC, 1.
« 45 ¢