Oldal 43 [43]
I. ALAPFOGALMAK
séget, vagy azt egyszerűen nem szabályozza. (Például azért, mert nem te¬
kinti büntetőjogi szempontból embernek a magzatot, vagy a kivételek között
meghatározza, mikor lehet mégiscsak embert ölni.) Az erkölcs normarend¬
je teljesen másképp közelít ehhez a kérdéshez: itt a , Ne ölj!" parancsának
értelmezésénél megjelenik a közösség szokása és a személyes lelkiismeret.
Hiába teszi lehetővé a jogszabály az abortuszt, attól az anyának még lesznek
lelkiismereti nehézségei." A vallás normarendje pedig az egész kérdéskört
egy magasabb szintre emeli, és a Teremtő-—teremtmény viszonyban érté¬
keli a , Ne ölj!" parancsát, beleértve akár a környezetkárosítást, a káros
szenvedélyeket vagy az állatok elpusztítását is."
Világos tehát, hogy önálló logikai és terminológiai rendben működő
normarendekről van szó, amelyek mindegyike a saját szabályai szerint,
normatívan zártan transzformálja a külvilágot önmaga jelrendszerévé.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a normarendek között ne lenne
kapcsolat, azok ne , kognitív nyitottsággal" közelítenének egymás felé.
A természetjognak például az lenne a feladata, hogy a kognitív nyitottság
mentén kialakult kapcsolati mintázatot leírja, és az önkibontakoztatás,
illetve a fenntarthatóság elve mentén az egyéni és közösségi emberi életre
alkalmazza. Értelmezésünk szerint a természetjog nem jog, nem erkölcs és
nem is vallás, vagy ezeknek a közös halmaza, hanem a három normarend
együttműködésének élő mintázata.
A természetjog működése során figyelembe veszi a jogrend emberköz¬
pontú célját, és egyúttal megoldásokat is nyújt gyakorlati kérdésekben az
igazság koncepcióját tekintetbe véve. Mindezt úgy kell tennie, hogy az egész
embert tartja szem előtt, figyelemmel az emberi létezés értelmességére, az
ember azon képességére, hogy cselekedetei mögött felismeri a , kell"? je¬
lentőségét és arra, hogy az ember csak a hit segítségével képes kielégíteni
a teljes körű önértelmezésre irányuló igényét." A következőkben táblázat¬
ban mutatjuk be a normarendek sajátosságait.
6
S
s Akkor szabadít meg a parancsolat a döntés félelmétől és bizonytalanságától, amikor az a maga
tényleges tartalmával meggyőz és bizonyosságra vezet, nem pedig akkor, amikor csak mint ha¬
társértőt fenyeget." Bonhoeffer, Dietrich: Etika, Kolozsvár, Exit, 2015, 238.
A fent és a lent helyes rendje a fentre vonatkozó megbízás hitéből, az urak Urába vetett hitéből
él. Egyedül ez a hit képes kiűzni azokat a démoni hatalmasságokat, amelyek alulról támadnak.
Ha összeomlik a hit, összeomlik az egész szerkezet [...]7" Uo., 247.
52 , Az etika nem szól bele folyton az életbe, de felhívja a figyelmet a zavarokra és szakadásokra [...]
segíti az együttélés tanulását." Uo., 230.
Pizzorni, Reginaldo M.: Il diritto naturale dalle origini a S.Tommaso d’Aquino, Roma, ESD, 1985,
607.
6.
62
c
+ 42 +