Page 30 [30]
AZ ALAPVETŐ NORMARENDEK: JOG, VALLÁS, ERKÖLCS
nyomán létrejöjjenek olyan új iskolák, amelyek a kérdés módszeres vizsgá¬
latát kellően fontosnak tartják, hiszen ma már világos, hogy a jog önma¬
gában elégtelen ahhoz, hogy a társadalom működését kizárólagosan sza¬
bályozza.
A többkultúrájú társadalmakban egyértelmű, hogy önmagukban sem
a jog, sem az erkölcs, sem pedig a vallás nem képesek arra, hogy a modern
társadalmak működését önállóan szabályozzák. Ellenben egyre egyértelműbb
az is, hogy amelyik társadalomban nincs világos jog-, erkölcs- és vallástu¬
dat, az a társadalom képtelen a más kultúrákkal való kommunikációra.
Lényeges tehát a fogalmak tisztázása. Az aktuális kulturális és vallási
válságok, a tömegbefolyásolás közvetlenné válása, a politikai élet technikai
eszközökkel történő irányíthatósága, továbbá a multinacionális vállalatok
sajátos normaalkotása újra felveti a régi kérdéseket: mi a jog, az erkölcs és
a vallás viszonya?"
Mióta nyugaton a liberális államok? a vallást, pontosabban annak sza¬
bad gyakorlását mint alapjogot, emberi jogot, alapvető szabadságjogot
értelmezik, továbbá mióta az erkölcsöt valamiféle részleges közmeggyőző¬
désnek tekintik, a vallás és az erkölcs a jog által szabályozható valóságként,
vagy éppen a jogtól teljesen független, így az állam életében értelmezhe¬
tetlen adottságként jelenik meg. Valójában azonban az állam és a társada¬
lom életét a jog, az erkölcs és a vallás önálló terminológiai és szervezeti
apparátussal, de mégis együttműködve szabályozzák.
A normák három különböző megnyilvánulási formáját meg lehet pró¬
bálni egyesíteni, azt állítva, hogy az egyik magában foglalja, vagy akár
magába olvasztja a másik kettőt, ez a kísérlet azonban mindig torzult
társadalmat eredményez. A jognak ugyan feladata, hogy az állampolgárok
érdekében szabályozza a vallás vagy éppen az erkölcs gyakorlatát, ez a sza¬
bályozás ugyanakkor soha nem lehet teljes körű és kizárólagos. Ugyanígy
önmagában sem a vallás, sem pedig az erkölcs nem lenne elég a társadalmi
komplexitás szabályozására. A jog merev szöveghezkötöttsége, amelyhez
— az esetek egy tekintélyes részében — hozzátartozik az erőszak alkalma¬
31 A kérdést részleteiben fejti ki: Birher Nandor — Janka Ferenc: Jog, erkölcs, vallás, Deliberationes,
2017/2, 188—200.
A Böckenförde-paradoxon a politikafilozófiában a szekuláris liberális demokráciák önfenntar¬
tásának paradoxona: a szabadelvű állam olyan előfeltevésekre épül, amelyeket csak szabadelvű¬
ségének feladásával tudna garantálni. A paradoxon felállítója, Ernst Wolfgang Böckenförde
német alkotmánybíró, jogfilozófus szerint a jogállam nem szükségszerűen garantálja az állam¬
polgárok szabadságát (egy diktatúra is működhet jogszerűen a saját jogrendjéhez képest), ezért
a jogot az igazságosságnak valamilyen külső mércéjéhez kell viszonyítani; ez a mérce Böckenförde
szerint a vallásból származik, és így a szekularizációval az állam lemond róla.
32
+ 29 +