Page 24 [24]
AZ ÉRTÉK MAGA A MŰKÖDÉS
a moralitás vagy erkölcs ápolását megpróbáljuk az alkotmányra vagy az
alkotmánybírókra bízni. Az erkölcs és a morál fogalmai ugyanis különböz¬
nek a jog fogalmaitól. A jog csak annyiban , erkölcsös", amennyiben erköl¬
csösek a jogalkotók és jogalkalmazók.
Mit kezdhetünk mégis a jogban megjelenő erkölcsi tartalmú fogalmak¬
kal? Azokat csak mint ,,rendszerhibakat”, , fertőzéseket" kell kezelnünk,
vagy el kell fogadnunk, hogy a jog kommunikációs terében megjelenik egy
másfajta kommunikáció is? Mindez csak úgy lehetséges, hogy mindkét
kommunikáció célja az ember (és nem a szerepei) érdeke. Önmagában az
egyes alrendszerek szerepeket erőltetnek az egyénre és a közösségre egy¬
aránt. Pontosan ezért van szükség arra, hogy a különböző alrendszerek
(mégiscsak létező) kommunikációja rávilágítson arra, ami a szerepek mö¬
gött van. Bibó István szerint
az abszolút etikai értékek tehát a szubjektív erkölcsi élményeken, majd a relatív
érvényességű, objektiválódott erkölcsi szabályokon keresztül hatolnak be
a jogba, s adják annak etikai tartalmát. Bibó felfogásában ezért a jog nem bír
saját a priori értékkel, hanem csupán funkcionalitásában válik értékessé,
amennyiben az erkölcsi szabályok által közvetített etikai értékeket hatékonyan
képes érvényesíteni. A jog értékelésének alapja így a hatékonyság aspektusa
lesz, ami azonban — összefüggésben az objektivációknak a közösség lelki egyen¬
súlyának fenntartásában játszott szerepével —, éppen az egyéni morális élmények
szintjén válik , mérhetővé". A jog tehát a maga igazolását az elsődleges erkölcsi
tapasztalatokból nyeri."
Mindez rendkívül érdekes vizsgálati terület az állam és az egyén viszo¬
nyában -— a jog alrendszeréből kiindulva, különösen, ha figyelembe vesszük
azt is, hogy Bibó elmélete pontosan az ellenkezője annak a rendszerelmé¬
letnek, amivel Luhmann a multikulturális társadalmat kívánta megalapoz¬
ni. Pontosabban Bibó az erkölcsöt nem patológiás diszfunkcióként, hanem
a kommunikációt lehetővé tevő szükségszerűségként fogta fel.
26 Az etikai megítélés nem jogilag transzcendens értékelése jogi tényeknek, hanem oly normatív
tényező, mely elevenen részt vesz abban, hogy bizonyos tények jogi tényekké válnak-e vagy sem.
Nem a jogi érvényesség kivirágzott, magasrendű formáit támadja vagy erősíti meg, hanem annak
elsődleges jogi élményekbe ágyazott gyökereit vágja el, vagy tartja életben." Bibó István: Jogerő,
jogi tévedhetetlenség, szuverenitás, in Dénes Iván Zoltán (szerk.): Az államhatalmak elválasz¬
tása. Bibó István munkái 1., Budapest, Argumentum — Bibó István Szellemi Műhely, 2011, 270.
27 H. Szilágyi István: Etika, erkölcs és jog Bibó István bölcseletében, http://tollelege.elte.hu/sites/
default/files/articles/hszilagyiveg.zsa .pdf (Letöltés: 2017. október 26.)
+ 23 +