Seite 15 [15]
I. ALAPFOGALMAK
a jog bonyolult összefüggésrendszereire is. Mindenekelőtt azonban az
egyén és a közösség viszonyát kell megvizsgálnunk.
A közjó és a magánjó kérdése az antik filozófiai hagyományban nem
választható el egymástól. Platón világosan megfogalmazta Az Állam című
munkájában, hogy az egyén csak másokkal együtt boldogulhat, a közössé¬
get összetartó igazságosság kérdését, a közösség együttműködésén keresz¬
tül, az államban tanulmányozhatjuk a leghatékonyabban. Ezt a gondolatot
erősíti meg Platón tanítványa, Arisztotelész is, aki már valamivel gyakor¬
latiasabban közelített a kérdéshez: , Minthogy minden városállamban egy
bizonyos fajta közösséget ismerhetünk fel, s minden közösség nyilván va¬
lami közjó megvalósítására alakult [...] a legfőbb jó elérésére elsősorban
mégis az a legfelsőbbrendű közösség törekszik, amely a többit mind magá¬
ban foglalja. Ez pedig az, amit városállamnak nevezünk, vagyis az állami
közösség."
A közösséget, amely a városállamban ölt testet, Arisztotelész a legfőbb
jó elérése céljából létrejött közösségnek tartja. Teljesen egyértelmű, hogy
a közjó meghaladja az egyének javát ebben a felfogásban.
Mindezt részleteiben a következőkkel támasztotta alá:
Először is azok kényszerülnek társulni, akik egymás nélkül nem tudnak meg¬
lenni, pl. a nő és a férfi nemzés céljából [...] azután a biztonság céljából. Nos, e
két közösségből először is háznép keletkezik, az ezután következő első olyan
közösség, mely több háznépből áll, s nem napi szükségletek kielégítésére alakult:
a falu. Valójában éppen az a többi élőlénnyel szemben az ember sajátossága,
hogy ő az egyedüli, aki felfogja a jót és a rosszat, az igazságost és az igazságta¬
lant, márpedig éppen azokból, akik erre képesek, jön létre a család és az állam.
Sőt a természetnél fogva az állam a háznépnél és mindegyikünknél előbbre
való. Hiszen az egész szükségszerűen előbbre való, mint a rész [...]
Arisztotelésznél az egyre komplexebb szerveződési szintek egyre érté¬
kesebb társadalmat jelentenek. Az egyén a közösségében tudja leghatéko¬
nyabban kibontakoztatni önmagát, mint állami életre hivatott élőlény.
A több faluból álló közösség a városállam, amely — hogy úgy mondjam — már
eléri a teljes, önmagában való elegendőség (autarkeia) szintjét, s míg létrejöt¬
tének célja az élet, fennmaradásának célja a boldog élet [...] Ezen túl pedig
: Arisztotelész: Politika, I. 1252, Budapest, Gondolat, 1994, 5.
5 Uo., 1252 a, 8.
+ 14°