OCR
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA filozófia víziója, az emberi cselekvéseket elemezve a felelősség és örömszerzés központba állítása, az ember politikai-társadalmi lényként való definiálása és az államformák kritikus áttekintése forradalmian új tanítás, amely korunkig meghatározza az európai központú filozófiai és politikai gondolkodást. Zseniális gondolat az etika és a politika összekapcsolása is, hisz ezáltal a bölcseleti tanoknak nemcsak a tárgya, hanem a célja is az emberi cselekvések gyakorlata. Aristotelés párosítja a környező világ tudományos igényű megismerését az emberi cselekvések jobbá tételének célkitűzésével: Mindenki azokat a dolgokat ítéli meg helyesen, amelyeket ismer, és ezeknek jó elbírálója; tehát az egyes kérdésekben a szakember, egyetemlegesen pedig az általános műveltségű ember ítél helyesen. Éppen ezért az államtudománynak nem is lehetnek hivatott hallgatói a fiatalok, mert hiszen ők még tapasztalatlanok az életben előfordult cselekedetek tekintetében, holott pedig a szóban forgó fejtegetések éppen ezekből indulnak ki, s ezekről szólnak. Különben is, mivel mindig az érzelmeik után indulnak, hiábavaló és eredménytelen is volna a tanulásuk, mert itt a végcél úgysem a megismerés, hanem a cselekvés." Platónhoz hasonlóan tehát Aristotelés is az idősebb korosztály kezébe adná az állam kormányzását. Kétségbe vonja, hogy a fiatalok képesek lennének bölcs, belátó döntéseket hozni, ráadásul a megismerésből sem tudnak igazán profitálni, ugyanis az érzelmek elvakítják őket — , viszont aki törekvéseit az ésszerűséghez igazítja, s ésszerűen cselekszik, annak bőséges hasznot hajthat az e téren szerzett tudás." Aristotelés szerint minden megismerés és elhatározás valami jóra irányul; azaz az állam kormányzásának a célja is a jó, sőt ,a cselekvés által elérhető javak közt a legfőbb jó." Aristotelés etikája — Platón tanaitól eltérően — nem a jó és erkölcsös legfőbb ideáját vagy kritériumát akarja megtalálni, hanem az emberi cselekvés jelenségeit vizsgálja, ábrázolja, illetve osztályozza. Ezáltal etikája sokkal átfogóbb, szélesebb körű, számos olyan ismeretanyagot is magában foglal, amelyek később majd önálló tudományágakká fejlődnek — mint például az antropológia, a viselkedéstan. A filozófia az etikus politikai gyakorlatot igyekszik szolgálni, de az etikus politikát nem képes megteremteni, hiszen csak a környező világban, a társadalomban már létező, fennálló egyéni és politikai etikusságra tud reflektálni: 656 Arist. NE 1095a. s 184 +