Seite 185 [185]
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA
filozófia víziója, az emberi cselekvéseket elemezve a felelősség és öröm¬
szerzés központba állítása, az ember politikai-társadalmi lényként való
definiálása és az államformák kritikus áttekintése forradalmian új tanítás,
amely korunkig meghatározza az európai központú filozófiai és politikai
gondolkodást.
Zseniális gondolat az etika és a politika összekapcsolása is, hisz ezáltal
a bölcseleti tanoknak nemcsak a tárgya, hanem a célja is az emberi cselek¬
vések gyakorlata. Aristotelés párosítja a környező világ tudományos igényű
megismerését az emberi cselekvések jobbá tételének célkitűzésével:
Mindenki azokat a dolgokat ítéli meg helyesen, amelyeket ismer, és ezeknek jó
elbírálója; tehát az egyes kérdésekben a szakember, egyetemlegesen pedig az
általános műveltségű ember ítél helyesen. Éppen ezért az államtudománynak
nem is lehetnek hivatott hallgatói a fiatalok, mert hiszen ők még tapasztalat¬
lanok az életben előfordult cselekedetek tekintetében, holott pedig a szóban
forgó fejtegetések éppen ezekből indulnak ki, s ezekről szólnak. Különben is,
mivel mindig az érzelmeik után indulnak, hiábavaló és eredménytelen is volna
a tanulásuk, mert itt a végcél úgysem a megismerés, hanem a cselekvés."
Platónhoz hasonlóan tehát Aristotelés is az idősebb korosztály kezébe
adná az állam kormányzását. Kétségbe vonja, hogy a fiatalok képesek len¬
nének bölcs, belátó döntéseket hozni, ráadásul a megismerésből sem tudnak
igazán profitálni, ugyanis az érzelmek elvakítják őket — , viszont aki törek¬
véseit az ésszerűséghez igazítja, s ésszerűen cselekszik, annak bőséges
hasznot hajthat az e téren szerzett tudás."
Aristotelés szerint minden megismerés és elhatározás valami jóra irá¬
nyul; azaz az állam kormányzásának a célja is a jó, sőt ,a cselekvés által
elérhető javak közt a legfőbb jó." Aristotelés etikája — Platón tanaitól elté¬
rően — nem a jó és erkölcsös legfőbb ideáját vagy kritériumát akarja meg¬
találni, hanem az emberi cselekvés jelenségeit vizsgálja, ábrázolja, illetve
osztályozza. Ezáltal etikája sokkal átfogóbb, szélesebb körű, számos olyan
ismeretanyagot is magában foglal, amelyek később majd önálló tudomány¬
ágakká fejlődnek — mint például az antropológia, a viselkedéstan.
A filozófia az etikus politikai gyakorlatot igyekszik szolgálni, de az etikus
politikát nem képes megteremteni, hiszen csak a környező világban, a tár¬
sadalomban már létező, fennálló egyéni és politikai etikusságra tud reflek¬
tálni:
656 Arist. NE 1095a.
s 184 +