Seite 184 [184]
4.. Jó ÁLLAM — JÓ KORMÁNYZÁS — DEMOKRÁCIA
démosból, hanem a polgárok egy szűkebb listájából sorsolva. Az archóno¬
kat a Kr. e. 6. századtól 487-ig választották, majd 487 után egy listából
sorsolták." De Kr. e. 403-tól Aristoteles koräig mar minden magisträtust,
beleértve az archónokat is, sorsolás útján jelöltek ki."
Aristotelés tetszetős periodizációja kétségeket ébreszt a mai olvasóban.
Nem valószínű, hogy Drakón korában tényleg sorsolás útján töltöttek vol¬
na be bármely állami tisztséget, és Solón idejére nézve sem hangzik meg¬
győzőnek ez a feltevés." Ha valóban alkalmazták volna a sorsolást az ar¬
chaikus korban, az inkább szakrális okokra és nem demokratikus elvekre
lenne visszavezethető: a sorshúzást az istenek irányítják, azaz a polis veze¬
tői nem emberi-politikai akarat, hanem az istenek szándéka szerint kerül¬
tek kiválasztásra."? Valószínűnek látszik azonban, hogy Aristotelés némi¬
leg anakronisztikusan a Kr. e. 4. századi athéni politikai gyakorlatot vetíti
vissza a nagy törvényhozók, Drakón és Solón korába. Korának politikai
vitáihoz próbál ezáltal érveket szolgáltatni, a széles bázisú közvetlen kép¬
viseletre épülő demokratikus intézményrendszer védelmében."?
A tisztségek viselése nincs vagyoni cenzushoz kötve, azaz a legszegé¬
nyebbek is részt vehetnek a kormányzásban." Ennek érdekében a rászo¬
rulóknak fizetést, napidíjat is folyósít az állam. Egyik polgár sem viselheti
a tisztséget többször egymás után; a rotáció a demokratikus kormányzás
egyik fontos jellemzője. A hivatalviselés rövid időtartamú, tipikusan egy
évig terjed. Az igazságszolgáltatásban szintén minden polgár részt vesz,
azaz a bírákat is sorsolják, és a nagy létszámú esküdtszékek többségi sza¬
vazattal hoznak ítéletet. A demokrácia hátrányait jól látja a filozófus:
„Mivel pedig az oligarchiät a születes, a gazdagság és a műveltség határoz¬
za meg, a demokráciát ezeknek éppen az ellentétei: egyszerű származás,
szegénység, kétkezi munka."
Aristotelés ,praktikus filozófiája" új fejezetet nyitott a filozófia és
államelmélet történetében. Korszakalkotó jelentőségű az emberi cselek¬
vés mozgatórugóit modellező tana is. Az empíriából kiinduló gyakorlati
64 Arist. Ath. pol. 22,5.
650 Hansen: The Athenian Democracy, 49-50 és 229 sqq.
1 Uo., 50 és 231 sqq.
652 Anthony Andrewes: The Growth of the Athenian State, Cambridge Ancient History, vol. 3,
1982/3, 386.
Hansen: The Athenian Democracy, 49-51.
A szélsőséges demokrácia romboló tendenciáihoz vö. Hansen: The Ahenian Democracy, 73-74.
655 Arist. Pol. 1317b.
653
654
s 183 ¢