Oldal 183 [183]
OCR
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA minthogy tehát három olyan dolog létezik, mely az alkotmányban egyenlő részvételt igényel: szabadság, vagyon, erény." A demokráciában a szabadság azt jelenti, hogy a polgárok felváltva gyakorolják a közhatalmat — hol alanyai, hogy tárgyai a kormányzásnak, éves váltakozásban. Mindig a többségi szavazat dönt a lényegi kérdésekben: törvényhozás, háború és béke, de az igazságszolgáltatás is idetartozik. Minden polgár egyenlőnek számít a politikai jogok gyakorlása szempontjából, és minden polgár szabadon élhet, hiszen a demokratikus alkotmány alapelve a szabadság: ... a szabadság egyik feltétele az, hogy alattvalók és vezetők váltsák egymást. A demokratikus igazság viszont nem más, mint hogy mindenki egyenlő legyen a száma és nem az érdeme szerint, minthogy pedig így értelmezik a szabadságot, szükségképpen a tömeg van hatalmon, és amit a többség jónak tart, az a végső cél és az igazság: szerintük minden polgárnak egyformán kell részesednie az alkotmányjogokban, s így természetes, hogy a demokráciákban nagyobb hatalmuk van a szegényeknek, mint a gazdagoknak; az előbbiek többen vannak, márpedig a többség akarata dönt." A demokratikus alkotmány másik lényeges vonása, hogy , mindenki úgy élhet, ahogy akar, ez ugyanis a szabadság megvalósulása, mint mondják, mert ha nem élhet az ember úgy, ahogyan akar, akkor rabszolga." A szabad élet részét képezi az is, hogy lehetőleg ne kelljen engedelmeskedni senkinek, csak a törvényeknek." Az állami funkciók ellátásához persze szükség van kormányzásra, igazgatásra, rendészetre és honvédelemre, és ezek irányításához vezető tisztségviselőkre is. A szabadság alapelvéből következik, hogy a hivatalokat túlnyomó részben sorsolás útján, egymást váltogatva töltik be a polgárok (kivéve a komolyabb szakértelmet kívánó, például hadvezéri posztot). Athén politikai berendezkedésének egyik lényeges jellemzője ez a szélsőséges elv, az állami tisztségek sorsolás útján való betöltése. Aristotelés ennek kialakulásában öt lépcsőfokot különböztet meg: Drakón korában (Kr. e. 621 körül) szerinte még csak az alsóbb tisztségeket töltötték be sorsolás útján, majd Solón idején (Kr. e. 594 körül) általában sorsolás útján jelölték ki a tisztségviselőket, de nem az egész 646 Arist. Pol. 1294a. Vö. Németh: Államéletrajzok, 157-158 áttekintését. 64” Arist. Pol. 1317a—b. 648 Aristoteles szabadsäg-felfogäsähoz vö. Hansen: The Athenian Democracy, 74-78. + 182 +
