Page 182 [182]
4.. Jó ÁLLAM — JÓ KORMÁNYZÁS — DEMOKRÁCIA
Ugyanakkor Aristotelés sem a demokráciát tartja a legjobb államformá¬
nak. Sokkal inkább a monarchia, azaz a felvilágosult, törvénytisztelő,
a közösség érdekeit szem előtt tartó királyság pártján áll. Sőt, míg Platón
a ,jó" és ,rossz" demokráciáról beszél, Aristotelés kifejezetten a , rossz",
elfajult, eltorzult államformát illeti a dérokratia névvel. A ,jó" többségi
uralom nála a politeia; tehát az államrend általánosan használt, elterjedt
görög nevét , kölcsönzi" a ,jó többségi uralom" megnevezésére."
Platénhoz hasonléan Aristotelés is beépít egy hetedik kategóriát az ál¬
lamformák rendszerébe. Platón az ideális államot állította mintaállamként
a csúcsra, ezzel szemben Aristotelés az oligarchia és a demokrácia főbb
vonásait harmonikusan egyesítő, , kevert" vagy , összetett elvű" állami
berendezkedést favorizálja. Hangsúlyozza, hogy a szegényebb rétegek rész¬
vételét a közhatalom gyakorlásában anyagi ellenszolgáltatás révén lehető¬
vé kell tenni, de avagyonosok továbbra is , fizetés" nélkül kötelesek hivatalt
vállalni, a közügyekben eljárni. Hasonló alapelvek mentén kell a törvény¬
hozásban (népgyűlés) és az igazságszolgáltatásban is egyensúlyt biztosíta¬
ni a vagyonos és szegény rétegek képviseletében.
Aristotelés az alkotmányok elemzésekor számos történelmi példát idéz,
azaz itt is az empíriából indul ki. Spárta, Kréta, Karthágó és más korabeli
államok berendezkedését ábrázolja kritikusan, hogy a lehető legjobb ál¬
lamrend jellemzőit kiszűrje. Az arisztokrácia és demokrácia elemeinek
összepárosításából létrehozható , összetett elvű állam" (synkrasis) modell¬
jét egyébként néhány emberöltővel korábban már Ihukydidés is ajánlotta.
Érdekes megfigyelni, hogy tanítása nagy hatást gyakorolt a római államel¬
méletre, amely különösen Cicero munkáiban érhető tetten.
Néhány szóval érdemes kitérni még arra, hogy Aristotelés hogyan jel¬
lemzi a demokráciát. Ő is kiemeli, hogy a demokrácia legfőbb jellemzője
a szabadság:
Az arisztokrácia fő jellemvonása, hogy a megbecsülést erény szerint juttatja;
az arisztokrácia mértéke ugyanis az erény, míg az oligarchiáé a gazdagság, s
a demokráciáé a szabadság (a többségi elv valamennyiben megvan, az oligar¬
chiában, az arisztokráciában és a demokráciában egyaránt a kormányzásban
részt vevők többsége dönt). A legtöbb városállam tehát voltaképpen a politeia
egyik formájának számít, de csupán az összetett elvű alkotmány veszi figye¬
lembe a vagyonost és a vagyontalant, a gazdagságot és a szabadságot [...],
645 Ehrenberg: Der Staat, 65-66.
+ 181 +